Ez a kilátás világbajnok, a székek pedig gyönyörűek! Jöhet egy finom kávé és a villásreggeli.
Pihentető, nyugalmas hétvégét mindenkinek!
Forrás: itt
„Nézd a hétköznapi dolgokat kíváncsi szemmel.”
Vico Magistretti
A London közelében lévő ház kibővítésével főképp a konyhát-étkezőt nagyobbították meg, és állították kontrasztba a ház többi részével. A látványos osztott fémablakoknak, a sok fénynek, az üvegtetőnek, a kis belső udvarnak, és persze a már előbb is említett kontrasztosságnak köszönhetően elég látványosra sikeredett, igaz?
Itt a hétvége, menjünk jóóó messzire. Ezúttal Marokkó az úti cél, azon belül is Essaouira. A tengerparti város ma az Unesco Világörökség része, a szörfösök és a hippik kedvelt helye. A város alapításával egy időben, a XVIII. században épült házban megtartottak mindent a felújítás során, amit csak lehetett: az eredeti homokkő oszlopokat, a tujafa mennyezeteket, a gyönyörű hagyományos fekete-fehér csempézett padlót. A berendezés puritán, (nem izzadtságszagúan) megjelenik benne a tradíció, amit néhány modernebb darabbal egészítettek ki, de semmit sem vittek túlzásba. Hát ezért tűnik ki a többi hasonló szálláshely közül.
Nem lehet elég korán elkezdeni, mert olvasó gyerekből lesz gondolkodó felnőtt! És ha nem csupán az edukációs részét nézzük, akkor is jó mulatság bekuckózni és elrepülni másik tájba, más emberek közé, másik valóságba, másik életbe. És most következzenek az invitáló kis zugok:
Nem szeretem a telet, mert hideg, nedves, szürke és hamar sötétedik. És bár a decembert és a januárt túlélem valahogy, mert ilyenkor tele vagyunk ünnepekkel, azért néha nehezebben viselem. De persze mindenben meg lehet lelni az örömet, igaz? Most például, örömforrásként, jöjjön egy színes kis ülősarok, naná, hogy sok növénnyel!
Forrás: itt
Hát tényleg jól sikerült ez a tapéta! És én még mindig nem tudok betelni vele. Itt is mutattam már. Igazán különleges, vagány minta. Lám, milyen klasszul mutat egy étkezőben is. Egyik ügyfelemmel szerettük volna a kisfia természetközeli, mászófalas, hintás szobájának egyik falát díszíteni vele, de sajnos félt a leopárdtól. Milyen kár!
Ha valaki egy nyüzsgő nagyvárosban él, zajban, szmogban, folytonos zizegésben, akkor a hétvégén óriási megkönnyebbülés elillanni egy olyan helyre, ami mindennek abszolút ellentéte. A Fire Island, New Yorktól mindössze pár órányira, pont egy ilyen hely. Long Islandtől délre húzódó hosszú földnyelv legnagyobb részén egyáltalán nincs autós közlekedés, csak gyalogosan vagy csak bringával közlekedhetnek az ott lakók és a nyaralók.
Hogy minél világosabb legyen, a házikóban – egy szoba falát kivéve – szinte mindent fehérre festettek a padlótól a plafonig, sőt, a legtöbb bútor ezt a színt kapta. Mivel az alapterület pici, a tulajdonosok (a West Elm egykori kreatív igazgatója Alex Bates és férje) nem akarták telezsúfolni tárgyakkal. És bár szeretnek szép dolgokat gyűjtögetni, fontosnak tartják a fenntarthatóságot is, és csak az kerülhet be a házba, aminek helye van. A természetes anyagokkal megspékelt sok fehér, a szép öreg tárgyak, a jól megválogatott, szinte funkcionális dekoráció színtiszta nyugalmat áraszt. Ott aztán biztosan más fordulatszámra lehet kapcsolni. Íme:
„A lakberendezés lényege mindig is az lesz, hogy emberekről és az életmódjukról szól. Az ízléses, kifinomult, jól átgondolt környezetet teremtő valóságról, nem a divatról vagy arról, hogy mi most a menő, vagy mi nem az.
Nem valami könnyű feladat.”Albert Hadley
modern eklektika 