Ez a kilátás világbajnok, a székek pedig gyönyörűek! Jöhet egy finom kávé és a villásreggeli.
Pihentető, nyugalmas hétvégét mindenkinek!
Forrás: itt
A London közelében lévő ház kibővítésével főképp a konyhát-étkezőt nagyobbították meg, és állították kontrasztba a ház többi részével. A látványos osztott fémablakoknak, a sok fénynek, az üvegtetőnek, a kis belső udvarnak, és persze a már előbb is említett kontrasztosságnak köszönhetően elég látványosra sikeredett, igaz?
Itt a hétvége, menjünk jóóó messzire. Ezúttal Marokkó az úti cél, azon belül is Essaouira. A tengerparti város ma az Unesco Világörökség része, a szörfösök és a hippik kedvelt helye. A város alapításával egy időben, a XVIII. században épült házban megtartottak mindent a felújítás során, amit csak lehetett: az eredeti homokkő oszlopokat, a tujafa mennyezeteket, a gyönyörű hagyományos fekete-fehér csempézett padlót. A berendezés puritán, (nem izzadtságszagúan) megjelenik benne a tradíció, amit néhány modernebb darabbal egészítettek ki, de semmit sem vittek túlzásba. Hát ezért tűnik ki a többi hasonló szálláshely közül.
Ha valaki egy nyüzsgő nagyvárosban él, zajban, szmogban, folytonos zizegésben, akkor a hétvégén óriási megkönnyebbülés elillanni egy olyan helyre, ami mindennek abszolút ellentéte. A Fire Island, New Yorktól mindössze pár órányira, pont egy ilyen hely. Long Islandtől délre húzódó hosszú földnyelv legnagyobb részén egyáltalán nincs autós közlekedés, csak gyalogosan vagy csak bringával közlekedhetnek az ott lakók és a nyaralók.
Hogy minél világosabb legyen, a házikóban – egy szoba falát kivéve – szinte mindent fehérre festettek a padlótól a plafonig, sőt, a legtöbb bútor ezt a színt kapta. Mivel az alapterület pici, a tulajdonosok (a West Elm egykori kreatív igazgatója Alex Bates és férje) nem akarták telezsúfolni tárgyakkal. És bár szeretnek szép dolgokat gyűjtögetni, fontosnak tartják a fenntarthatóságot is, és csak az kerülhet be a házba, aminek helye van. A természetes anyagokkal megspékelt sok fehér, a szép öreg tárgyak, a jól megválogatott, szinte funkcionális dekoráció színtiszta nyugalmat áraszt. Ott aztán biztosan más fordulatszámra lehet kapcsolni. Íme:
Ha már egyszer hideg van… A télben a hó és a hóban végezhető téli sportok a legjobbak. Olyan helyet mutatok ahova mehetünk gyerekekkel is síelni. Ez a hangulatos, nagyon kedvesen berendezett házikó 5 perc sétára van az egyik, 10 percre a másik sílifttől. A berendezés semleges, funkcionális, az apró részletektől kel életre, válik otthonossá és emelkedik ki a többi lambériás hegyi szálláshely közül. És itt tényleg gondoltak a gyerekes családokra és a gyerekekre is, vannak játékok, könyvek, társasok, és még mosógépről is gondoskodtak. A dekoráció stílusos és vicces, érdemes jól megnézegetni. Nagy kedvencem az EAT SKI LOVE 😀 Így legyen!
Rendhagyó bejegyzés következik, hiszen kilátót még nem mutattam nektek. Miért is tettem volna, hisz mégis mi lehet érdekes egy kilátóban (a kilátáson kívül) a lakberendezés iránt fogékony olvasóknak? Hisz ott nem lakunk (általában), tehát berendezésre biztosan nincs szükség… Na jó, elárulom, a szemfülesebbek amúgy is kitalálták már. Ezt a kilátót azért muszáj megmutatnom, mert látványos építészetileg. Szinte lebeg a hegyháton, mégis olyan, mintha csak egy kiugró sziklája lenne. A természet része, de közben tiszta, szigorú vonalaival figyelmet követel magának, mint egy fennhéjázó királynő az ünnepi ruhájában. Akár kívülről befelé, akár belülről kifelé szemléljük, a hatása alá kerülünk. Fantasztikus építmény! Egyszerre látjuk a közeli lejtőt akár az üvegpadlón át, és hol tisztán, hol ködösen a lélegzetelállító panorámát, a távoli tavat és hegyeket. Kissé szimbolikus jelentéssel is bír; valami ilyen évre számítok én. Stabil alapokra, világos és tiszta vonalakra, de nagy távlatokra, sok csodára és szárnyaló fantáziára.
Aki szereti a hideget és a téli sportokat, annak ez az év legcsodálatosabb időszaka, már csak azt kell eldöntenie, hogy hova utazik, mert nálunk nem sok lehetőség kínálkozik. Persze volt már olyan tél, aminek itthon sem akart vége szakadni, és akkor a télimádó népek keresztül kasul bejárták az országot, hogy kicsit itt síeljenek, kicsit ott szánkózzanak. És közben voltak, akik a kandalló mellett üldögéltek inkább, mert hiába szeretnek síelni, a hideggel nincsenek jóban.
De még nekik is megjön a kedvük, hogy eltöltsenek itt egy hetecskét, és nemcsak azért, mert van kandalló. Egyszerűen kényelmesen elegáns ez a ház, gyönyörű, természetes anyagokkal, lélegzetelállító kilátással, minőségi bútorokkal. El tudom képzelni, hogy egy hosszú, napsütéses, síelős nap végén (valamikor márciusban vagy áprilisban 😀 ) itt pihentetgessük fáradt tagjainkat.
Elkezdődött az adventi időszak, és az év számomra legkedvesebb ünnepe sietősen közeleg. December elejétől apránként, lecsendesedve készülődhetünk rá. A tavalyi gondolataim idén is pontosan ugyanazok, nem is írom le hát még egyszer, olvassátok el itt, és utána nézegessétek meg ezeket a képeket is. Most natúr hangulatban, sok zölddel készülődünk.
itt az ideje a hónak!
Pár pihe is elég lenne,
ide hullna tenyerembe.
Rövid a fény, gyorsan halad,
későn kel fel reggel a nap,
paplanomba gömbölyödök,
szuszmorászni, mint a sünök,
burkolózni jó melegbe,
fütyülni a fergetegre,
akarva vagy nem akarva
jót aludni betakarva.
Úgy vágyódom csupa jóra,
mint a mező puha hóra –
vár, mintha a napra várna,
paplan alatt lágy az álma.”
Szabó T. Anna: Hópihe
