Nem lehet elég korán elkezdeni, mert olvasó gyerekből lesz gondolkodó felnőtt! És ha nem csupán az edukációs részét nézzük, akkor is jó mulatság bekuckózni és elrepülni másik tájba, más emberek közé, másik valóságba, másik életbe. És most következzenek az invitáló kis zugok:
Ha már egyszer hideg van… A télben a hó és a hóban végezhető téli sportok a legjobbak. Olyan helyet mutatok ahova mehetünk gyerekekkel is síelni. Ez a hangulatos, nagyon kedvesen berendezett házikó 5 perc sétára van az egyik, 10 percre a másik sílifttől. A berendezés semleges, funkcionális, az apró részletektől kel életre, válik otthonossá és emelkedik ki a többi lambériás hegyi szálláshely közül. És itt tényleg gondoltak a gyerekes családokra és a gyerekekre is, vannak játékok, könyvek, társasok, és még mosógépről is gondoskodtak. A dekoráció stílusos és vicces, érdemes jól megnézegetni. Nagy kedvencem az EAT SKI LOVE 😀 Így legyen!
A gyerekek megőrülnek, ha rossz az idő, és nem lehet kint szaladgálni. Így aztán jó, ha van a lakásban egy olyan sarok, ahol ki tudják magukból mozogni a feszültséget. Jobb így mindenkinek 😉 Emellett persze millió jótéteménye van a mozgásnak kis és nagy gyerekekre egyaránt. Ha van helyünk megvalósítani, akkor ne habozzunk! Itt egy jó példa, hogyan lehet ez a rész is szuperstílusos. További inspiráló ötleteket itt és itt és itt találsz.
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
Emlékszem, mikor gyerekek voltunk, nyáron az unokatesóinkkal minden időnket a nagyi kertjében töltöttük. Egyik kedvenc elfoglaltságunk az volt, hogy az árnyékba, a bokrok, fák alá építettünk magunknak házikót. A nagyobb fiúk egész komoly “lakásokat” állítottak össze deszkákból, kaszált fűből, mogyoróágakból, a bokrok természetes növekedését kihasználva. Aztán ezeket én (ki más?) berendeztem, csináltam ágyakat, kanapét, fotelt (székpárnákból), behordtam az edényeket (régi lukas lábast, konzervdobozt) és evőeszközöket (fakérget) a konyhába, volt mosogató (régi kislavórból), kisasztal (fadobozból), polcok (ládából). Bármi átalakult amivé kellett. Teljesen bele tudtunk feledkezni a játékba, csak ebédre és csendes pihenőre tudtak minket berángatni a hűvös házba.
Az, hogy mi építettük a játszóteret, óriási élményt adott, és biztos vagyok benne, hogy az alábbi példák között nem egy olyan is akad, amit a gyerekekkel együtt lehet elkészíteni, de legalább az ő bevonásukkal megtervezni, hogy aztán pillanatok alatt belakják ezeket a rendhagyó erődöket, lomb- és fűzfaházakat, sátrakat, és játszanak belefeledkezve.
modern eklektika 