Az angol divattervező Alice (Temperley) csodaországába botlottam az e havi Livingetc magazinban. Inspiráló az a szabadság, amivel Edward korabeli vidéki házát – nevezzük inkább kastélynak – és kertjét berendezte. Szépséges építészeti adottságok, erős színek, meghökkentő részletek, csillogó felületek, romantika, minden és bármi túláradó mennyiségben. Hát bizony kreatív szakmához kreatív gondolatok kellenek, amik egy ilyen rendhagyó élettérben biztosan csőstül jönnek.
Itt a hétvége, menjünk nagyon messzire! A tökéletes helyszínünk feltöltődésre (vagy felszívódásra) most egy mesés hely Jamaicában. Ian Flemming itt írta mind a 14 James Bond regényét, merthogy korábban az ő tulajdonában állt ez a terület, a gyönyörű vegetációval, a sós vízi lagúnával, a fehér homokos parttal együtt. Ha itt akarunk pihenni, többféle nyaraló és kunyhó közül választhatunk és már csak azt kell eldöntenünk, hogy az a tengerparton vagy a lagúna partján legyen. Hm… Nehéz döntés igazán!
Naná! Na nem biztos, hogy a rejtélyes körülmények között előkerült Csontváryt kellene itt szaunáztatni, de egy tetszetős, elérhető áron beszerzett nyomatot miért ne. Ugye, hogy ugye?
Forrás: itt
Jujujujj! A mai UV sugárzás óóóriási lesz! Már ahol, mert Budapest és környéke lehet, hogy ma megússza a jövő-menő felhők miatt, de máshol azért, ahol süt a nap, ott magas lesz. És ez érvényes egész nyárra! Vigyázzatok a nappal és a napon, és tartsátok be a dermatológusok által írott szabályokat.
Hogy azért mégis jól érezzük magunkat, és élvezhessük a nyarat, menjünk be egy trópusi erdőbe, és ott pihegjünk, olvasgassunk, míg a nap meg nem könyörül rajtunk úgy négy óra felé. De nem ám akármilyen erdőbe, hanem Balira és ebbe a csoda házba. Szinte érezni a kellemes szellőt, miközben a függőágyban himbálózunk. És erről még akkor sem kell lemondanunk, ha sürgős dolgunk akad 🙂 Mondom én, hogy a mellékes nem mellékes.
Ez a villa lenne a legjobb mára. Már csak a teleportálást kell feltalálni.
Szegény, nehéz sorsú mellékhelyiség! Takargatjuk, szégyelljük. Néha szerencsés, és egy helyiségben tartózkodhat előkelőbb társaival. Használói ilyankor neki is szentelnek némi figyelmet, ha viszont külön helyiségbe száműzik, akkor a legritkább esetben fordul elő, hogy igazi gondoskodást kap. Pedig egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a házunkban a WC. Mert milyen jó is elbújni ide néha! 😉
Gyakran elfeledkezünk a mellékhelységekről. Pedig túl sok időt töltünk ott ahhoz, hogy mellékesek legyenek. Továbbmegyek. Az is fontos, hogy harmonikus egységet képezzenek lakásunk többi pontjával. Még mindig a vizek világnapjának hatása alatt a fürdőszobák kerültek a fókuszomba. Most elsősorban a kádak.
Bár az örök dilemmát – beépített vagy szabadon álló – nem szeretném megválaszolni, mert kinek a pap, kinek a papné, ugye, a szabadon álló kádak kétségtelenül csodaszépek, és nagyon impozánsak. Eleganciájukat akkor mutatják meg leginkább, ha tényleg szabadon állnak, szinte körbejárhatók, és … körbetakaríthatók. Talán ez a legnagyobb probléma velük. Mert az biztos, hogy a takarítás egy fürdőszobában megúszhatatlan, és egyáltalán nem mindegy mennyi időt igényel. Ezeket a kádakat ráadásul arra találták ki, hogy a delikvens szépen megtölti őket illatos fürdősóval (pezsgős poharat szorongatva közben), belemerül, relaxálgat, olvasgat, álmodozgat, trallalázgat, majd elegánsan kiemelkedve a habokból megszárítkozik, és vonul a dolgára. Ezért nem látunk a legtöbb esetben mást, mint kádtöltő csaptelepet a kád oldalbordájaként. És ezért van az, hogy az ilyen kádakat előszeretettel alkalmazzák a (háló)szobában is. De ilyenkor biztos találunk egy tisztálkodásra alkalmas zuhanyozót is valahol a közelben 🙂
Hogy mi a közös a következő fürdőszobákban? Mindegyik létrehozatalához minőségi anyagokat használtak, és bátran keverték is ezeket az anyagokat. Betont, márványt, festett porcelánt, természetes követ, cementlapot. (Na nem ész nélkül.) Mindegyiknek stílusa lett. És ki ne szeretné egy igazán stílusos fürdőszobában kezdeni minden reggelét? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy legyünk merészek. Megéri!
Annyi inger ér minket folyamatosan, hogy sokan legalább otthon szeretnénk egy kicsit nyugodtabb, letisztultabb környezetben tölteni az időnket. Ez persze nem jelenti azt, hogy túlságosan minimálra kellene vennünk a figurát vagy le kellene mondanunk a színekről. Nagyon is jót tesz egy tiszta, semleges környezetnek egy-egy színfolt vagy a változatos anyaghasználat.
Egy olyan házat hoztam ma, ami jól példázza, hogy a minimál is lehet életteli és derűs.
Szürkék, fehér falak, egyszerű bútorok, egy hangsúlyos festmény a falon. Ééés kész!
Szeretem az ellentéteket, itt a gyönyörű rajzolatú márványfal és a fa melegsége alkot szuper együttest. Continue reading “menő ház Ausztráliából”
modern eklektika 