Nyári időjáráshoz kerti parti dukál.
Bár ez a ház jó messze van tőlünk, remek példa arra, hogyan lehet felújítani egy csinos, de elhanyagolt, régi házat úgy, hogy teljesen felfrissül a belső tér, a rossz adottságú terek és a sötét szobák pedig új életre kelnek. Nagyon szép a sok különféle természetes anyag használata. Egyedi, hogy a faborítást is játékossá tették bátor festéssel. Csak azt sajnálhatjuk, hogy nincsenek “előtte” képek.
Na jó, ha valaki budapesti, akkor nem biztos, hogy számára ideális helyszín a kikapcsolódásra a XII. kerület, ám ha az időben akar utazni, és a XIX. századig is elmenne a lazításért, még a budapestieknek is kitűnő választás a BrodyLand legújabb tagja. A város feletti dombokon, a Művész úton álló villát 1881-ben Szterényi József báró építtette. Később évekig volt az ünnepelt holland író, Jaap Scholten lakóháza.
Ma műemlék épület, csodás építészeti adottságokkal, amelyeket új tulajdonosai bölcsen hagytak érintetlenül, mint például a Róth Miksa által tervezett üvegablakokat a télikertben, amely ma ebédlőként funkcionál, az emeleteket összekötő csodás tölgyfa lépcsőt, a Zsolnay kályhákat, a rózsafából készült fal- és mennyezetborítást vagy a különleges, oszlopsor közül induló úszómedencét.
Emlékszem, mikor gyerekek voltunk, nyáron az unokatesóinkkal minden időnket a nagyi kertjében töltöttük. Egyik kedvenc elfoglaltságunk az volt, hogy az árnyékba, a bokrok, fák alá építettünk magunknak házikót. A nagyobb fiúk egész komoly “lakásokat” állítottak össze deszkákból, kaszált fűből, mogyoróágakból, a bokrok természetes növekedését kihasználva. Aztán ezeket én (ki más?) berendeztem, csináltam ágyakat, kanapét, fotelt (székpárnákból), behordtam az edényeket (régi lukas lábast, konzervdobozt) és evőeszközöket (fakérget) a konyhába, volt mosogató (régi kislavórból), kisasztal (fadobozból), polcok (ládából). Bármi átalakult amivé kellett. Teljesen bele tudtunk feledkezni a játékba, csak ebédre és csendes pihenőre tudtak minket berángatni a hűvös házba.
Az, hogy mi építettük a játszóteret, óriási élményt adott, és biztos vagyok benne, hogy az alábbi példák között nem egy olyan is akad, amit a gyerekekkel együtt lehet elkészíteni, de legalább az ő bevonásukkal megtervezni, hogy aztán pillanatok alatt belakják ezeket a rendhagyó erődöket, lomb- és fűzfaházakat, sátrakat, és játszanak belefeledkezve.
A teljesség igénye nélkül olyan kültéri bútorokat mutatok, amik csinosak, a minőségük is megfelelő, mégis a megfizethető kategórián belül vannak. A kerti bútoroknál is hasonlóképpen kell választanunk, mint a beltéri bútoroknál. Bár nem a falakon belülre kerülnek, fontos, hogy illeszkedjenek lakásunk stílusához és színeihez.
Ez persze még nem minden. Alapkövetelmény, hogy kényelmesek legyenek, hiszen nagy valószínűséggel sok időt töltünk majd el bennük. Érdemes hát Continue reading “kerti bútorok”
Elakadt a lélegzetem, de tényleg! Az egész olyan, mint egy (mediterrán) tündérkastély, pedig – ahogy a címből kiderült – ez bizony egy régi, átalakított cementgyár. A spanyol építész, Ricardo Boffil, 1973-ban vásárolta meg az elhagyatott cementgyárat, és azóta alakítja folyamatosan. A puszta falakra futónövények iszkolnak, a tetőket befüvesítette, rengeteg növényt telepítettek az épületmonstrum köré. A belső tereket egyediség jellemzi, mindegyik szobát külön műalkotásként kezelték. A textilekkel, a meleg tónusokkal igyekezték tompítani a gyár monumentálisan ipari jellegét, de mégiscsak megtartották ahol lehetett. A régi cementgyár ma már az építész otthona, műhelye, irodája, kiállítóterem, konferenciaterem, élő kert egyben, de az átalakítás/építkezés vége még mindig nem látszik. És ez egy cseppet sem csoda…
Amikor arról álmodozom, hogy milyen házunk lesz, ha egyszer majd újra nekilátunk egy építkezésnek (amit mi a többséggel ellentétben imádunk csinálni), akkor az egyik első dolog a listámon egy belső átriumos kert. Valami ilyesmi:
Vagy ilyesmi:
De ilyen is lehet (persze nem Continue reading “belső kertek”
Szeretem én a telet, a havat, a hideget, na de mindennek van határa! Mostanra már unom a szürkeséget és a latyakot, és megőrülök egy kis zöldért.
Itt van ez a jó kis átalakított üvegház egy finn tó partján az erdőben, felfogható modern sátornak is. Kétségkívül remek hely most arra, hogy ábrándozzunk a télben a nyárról.
Forrás: itt
Itt a hétvége, menjünk messzire, most Párizs közelébe, Franciaországba. Meg kell mondjam, ezúttal nem az ország vagy a város volt olyan vonzó, hanem maga a szállás, amit kibérelhetünk. Persze nem olyan nagy baj, hogy Párizshoz is viszonylag közel, Versailles-hoz pedig még közelebb van, és hogy egy 1780-as években épült igazi kastélyban lakhatunk, ennek a helynek mégis legfőbb vonzereje az, hogy gyerekbarát.
Kialakításkor gondoltak a gyerekvendégekre is, vannak számukra Continue reading “lazítsunk! – gyerekekkel”
modern eklektika 