Komolytalan és modern és lepukkant és felvilágosult és bolondos és fesztelen és velős és magabiztos és jókedvű és környezettudatos és felszabadító. Hát ilyen ez a lakás!
„Ha minden darab tökéletes, a szoba múzeummá válik és élettelen lesz.”
Nancy Lancaster
Íme az otthoni irodák gyűjtemények befejező része, ezúttal inkább a klasszikus stílus kedvelőinek. A korábbi részekben (itt és itt) már mutattam jó példákat arra, hogy hogyan lehet kialakítani kifejezetten munkára hangolt területet, ami hangulatban illeszkedik a lakás többi részéhez. Bármilyen stílus is áll hozzánk közel, fontos, hogy jól érezzük magunkat benne, és kényelmesek legyenek a bútorok, amiket választunk, hiszen akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha minden kézre esik, minden komfortos. Egy otthoni irodánál fokozottan érvényes, hogy engedjük szabadjára a képzeletünket, és olyan tárgyakkal és formákkal vegyük magunkat körül, ami inspirálóan hat ránk, amitől energetikusabbnak érezzük magunkat. Valahogy így:
Ritkán szoktam hoteleket bemutatni, mert többnyire túl nagyok és teátrálisak, hiányzik belőlük az otthonosság, pont az a meghitt hangulat, ami miatt helyet kaphatnának a blogon. Ez a nemrégiben megnyitott butik hotel viszont üdítően friss kivétel, mert elsőre teljesen olyan, mintha egy lakás különböző tereiben járna az ember. Hotelekben szokatlan módon csinos galéria falakkal találkozunk, egészen érdekes kompozíciókkal, amik mellesleg helyi művészek munkái és meg is vásárolhatók, a hotelkönyvtár mellett a szobákban is könyvek csücsülnek a párkányokon, és élő virág is van, és a más hotelekre jellemző, unalmas, szinte láthatatlan berendezés helyett itt egészen eltérő stílusú bútorokkal keltik életre a helyiségeket. Ja, és Notting Hillben van…
Jó hétvégét!
Ez a bejegyzés úgy született, hogy az egyik külföldi szaklapban észrevettem a Baxter csodás idei újdonságát, a Budapestair szofát, ami a régi Budapest szófa könnyedebb, lábra állított változata, és elhatároztam, hogy megmutatom azt a kivételes tervezőt, akinek a nevéhez a cég mai napig egyik legnagyobb eladású, legnépszerűbb kanapéja fűződik.
Mikor még kislány voltam, biztos voltam benne, hogy a bútorokat az étkészleteket, a lámpákat, nem is beszélve a szőnyegekről és tapétákról többségében nénik találják ki, és bácsik készítik el. Aztán persze szembesültem azzal, hogy alig van befutott, elismert női tervező, ám Paola Navone – a szófa, és sok egyéb érdekes tárgy tervezője – egyike ezen keveseknek. A 80-as években aktív tagja volt az olasz avantgárd mozgalmaknak az Alchimia és a Memphis csoportoknak, amelyek akkoriban a leghaladóbb olasz designt képviselték. Mindent csináltak, ami kontrasztos volt és aszimetrikus, rebellis alkotókként felborították az addigi nézeteket. Munkáiban a mai napig ez a lázadó játékosság és végtelen lehetőség érződik. Elképesztően termékeny alkotó. Sikeresen ötvözi a Continue reading “paola navone”
Azaz Anglia délnyugati részén, a Dartmoor Nemzeti Parkban, ahol a táj kihívásokat tartogat, hol kietlen lápvidéket, hol sziklás görgeteget, vízeséseket, zúgókat, völgyben kanyargó patakot. Sokakat épp ez a vad, felfedezésre váró vidék vonz. És aztán, a hosszú, fárasztó nap után kellemes megpihenni ebben a felújított, öreg pajtában, a puha, élénk színű textilek között, pattogó tűznél.
Jó pihenést az őszi szünetre!
Marine Palayer francia fotográfus (és állatmentő) kastélyából már mutattam egy szuper, színes, eklektikus részletet, ígérve, hogy mutatok még, mert érdemes látni a többi helyiséget is. Ezen a lakáson érezni, hogy lelke van, hogy itt valódi hús-vér emberek laknak, hogy a tárgyak, amik körülveszik őket nem a divat kedvéért kerültek oda, hanem mert jelentőséggel bírnak. Vannak igazán szép design tárgyak és bútorok, vannak régi kincsek, bolhapiaci kacatok; és nagyszerűen megférnek egymással! Annyira szeretném, ha itthon is el bírnánk szakadni a (rendkívül unalmas és lelketlen/élettelen) “minden-mindenhez megy-minden vadonatúj (ezért pozdorjából van) -minden úgy néz ki, mint egy szállodában-mindenről (még a képekről is…) elsőre szembeötlő, hogy melyik áruházláncból való” megoldásoktól. És ne mondja nekem erre senki, hogy ez azért van így, mert nincs elég pénzünk. Ez nem pénzkérdés, mert nagyon sok beszerzési helyen lehet ám olcsón jópofa dolgokat találni. Az igaz viszont, hogy lényegesen nagyobb macera így berendezkedni, hisz időt és energiát kell rá szánni és kutatgatni és várakozni egy-egy odaillő szőnyegre vagy lámpára, emlékezni kell az otthon már meglévő tárgyakra, és gondolatban elhelyezni az épp kiválasztottat, összeilleszteni a sokféle stílust. Na, hát ez tényleg nem könnyű. Kell hozzá bátorság, stílusérzék és persze idő és energia. (A pénzt szándékosan nem emelem ki, mert a hotel sztájlhoz is kell…) Íme tehát egy biztos ízléssel összeállított, bátor, színes világ, gondolat- és zsigerébresztőnek:
Az angol divattervező Alice (Temperley) csodaországába botlottam az e havi Livingetc magazinban. Inspiráló az a szabadság, amivel Edward korabeli vidéki házát – nevezzük inkább kastélynak – és kertjét berendezte. Szépséges építészeti adottságok, erős színek, meghökkentő részletek, csillogó felületek, romantika, minden és bármi túláradó mennyiségben. Hát bizony kreatív szakmához kreatív gondolatok kellenek, amik egy ilyen rendhagyó élettérben biztosan csőstül jönnek.
…. egy fotográfusnő lyoni kastélyában. Milyen szépek az arányok, a vízszintes és függőleges vonalak harmóniája és a légies bútorok. Ebben a szobában. Kíváncsi vagy a többire is? Hamarosan több képet is mutatok.
Forrás: itt
modern eklektika 