„Az elsődleges tényező az arányosság.”
Arne Jacobsen
„Nézd a hétköznapi dolgokat kíváncsi szemmel.”
Vico Magistretti
Ha valaki egy nyüzsgő nagyvárosban él, zajban, szmogban, folytonos zizegésben, akkor a hétvégén óriási megkönnyebbülés elillanni egy olyan helyre, ami mindennek abszolút ellentéte. A Fire Island, New Yorktól mindössze pár órányira, pont egy ilyen hely. Long Islandtől délre húzódó hosszú földnyelv legnagyobb részén egyáltalán nincs autós közlekedés, csak gyalogosan vagy csak bringával közlekedhetnek az ott lakók és a nyaralók.
Hogy minél világosabb legyen, a házikóban – egy szoba falát kivéve – szinte mindent fehérre festettek a padlótól a plafonig, sőt, a legtöbb bútor ezt a színt kapta. Mivel az alapterület pici, a tulajdonosok (a West Elm egykori kreatív igazgatója Alex Bates és férje) nem akarták telezsúfolni tárgyakkal. És bár szeretnek szép dolgokat gyűjtögetni, fontosnak tartják a fenntarthatóságot is, és csak az kerülhet be a házba, aminek helye van. A természetes anyagokkal megspékelt sok fehér, a szép öreg tárgyak, a jól megválogatott, szinte funkcionális dekoráció színtiszta nyugalmat áraszt. Ott aztán biztosan más fordulatszámra lehet kapcsolni. Íme:
„A lakberendezés lényege mindig is az lesz, hogy emberekről és az életmódjukról szól. Az ízléses, kifinomult, jól átgondolt környezetet teremtő valóságról, nem a divatról vagy arról, hogy mi most a menő, vagy mi nem az.
Nem valami könnyű feladat.”Albert Hadley
Paola Navone a világutazó olasz tervezőnő, akiről nemrégiben itt írtam, ott érzi jól magát, ahol éppen huzamosabb ideig tartózkodik. Mégis fenntart egy lakást Milánóban, ahol a stúdiója van és egy másikat Párizsban. Az izgalmasan berendezett milánói lakás következzék most képekben.
„A világ mindig is az én végtelen ihlető forrásom volt. Az, hogy körülnézek, olyan számomra, mint a lélegzés. Mindig és mindenhol. Nem számít hol vagyok. Még a sarkon lévő piacon is találhatok valamit, ami megragad és megmozgatja bennem a kreativitást. Kis csodák bárhol lehetnek.”
Paola Navone
Ez a bejegyzés úgy született, hogy az egyik külföldi szaklapban észrevettem a Baxter csodás idei újdonságát, a Budapestair szofát, ami a régi Budapest szófa könnyedebb, lábra állított változata, és elhatároztam, hogy megmutatom azt a kivételes tervezőt, akinek a nevéhez a cég mai napig egyik legnagyobb eladású, legnépszerűbb kanapéja fűződik.
Mikor még kislány voltam, biztos voltam benne, hogy a bútorokat az étkészleteket, a lámpákat, nem is beszélve a szőnyegekről és tapétákról többségében nénik találják ki, és bácsik készítik el. Aztán persze szembesültem azzal, hogy alig van befutott, elismert női tervező, ám Paola Navone – a szófa, és sok egyéb érdekes tárgy tervezője – egyike ezen keveseknek. A 80-as években aktív tagja volt az olasz avantgárd mozgalmaknak az Alchimia és a Memphis csoportoknak, amelyek akkoriban a leghaladóbb olasz designt képviselték. Mindent csináltak, ami kontrasztos volt és aszimetrikus, rebellis alkotókként felborították az addigi nézeteket. Munkáiban a mai napig ez a lázadó játékosság és végtelen lehetőség érződik. Elképesztően termékeny alkotó. Sikeresen ötvözi a Continue reading “paola navone”
„Éppen annyira érdekelnek az apró részletek, mint a teljes szerkezet.”
Marcel Breuer
Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
modern eklektika 