Minden jel arra mutat, hogy itt az ősz. Nincs mit tenni, lassan hozzá kell szoknunk a hűvöshöz, a kevesebb fényhez, a reggeli sötéthez. De persze kárpótlás mindezért a színek vidám tobzódása, a gyümölcsök zamata és a gyertyák fénye. Ennek a lakásnak a testes narancsai és barnái már az ecetfa leveleinek színeváltozásaira emlékeztetnek, mégsem hatnak nyomasztóan ezek a hangsúlyos színek. A skandináv hangulattal, a sok fehérrel, natúr bútorokkal inkább nagyon is szellős marad a Napa völgyben található ház berendezése.
Párizs közelében, egy 3 gyerekes család otthonában járunk, ahol minden szobában van valami geometriai minta, erős fókuszpontokat képezve. A berendezéshez nem voltak restek felkutatni a legmegfelelőbbet, még akkor sem, ha Brüsszelig kellett menniük érte a bolhapiacra, vagy több réteg festékkel eltakarni a kopott felületeket. Nem dobták ki a megöregedett keményfa parkettát, hanem inkább felújították, beolajozták, a romantikus tapétától és a korallos-rózsás árnyalattól rá sem lehet ismerni az unalmas retro szekrényre a gyerekszobában, jólesik a szemnek, hogy a kontrasztokra építettek, hogy “eltüntették” a radiátort, de mégis kapott egy kis ékszergombot, hogy ne szomorkodjon, és különlegesen szép a megkopott foncsorú óriástükör az előtérben. Nézegessétek a részleteket, az apró dekorációkat! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a titok.
Ez a sok fantáziával berendezett, mozgalmas-izgalmas lakás tele van csodaszép növényekkel. Pár napja megmutattam nektek a talán legdzsungelesebb zugát, de a többi részt is ajánlom figyelmetekbe. Az egész ház berendezése ötletes, és konvencióktól mentes, ikea, mid century modern és vintage, klasszikus építészeti adottságokkal és néhány klasszikus elemmel, sok zölddel és sok fehérrel. Tetszenek a lámpák a belógatásukkal együtt, a klassz képek a falakon és nézzétek a lépcsőt és a hatalmas ablakokat is. Hát ezért klassz!
Újabb inspiráló ötletek következnek otthoni irodák kialakításához. Itt már mutattam egészen figyelemreméltó megvalósításokat. A mostani eresztésben vannak olyanok, amik inkább csak munkaállomások hipp-hopp munkavégzésre, levelek küldésére szolgálnak, és vannak olyanok, amikhez egész kis tárolóbirodalom tartozik.
Tapasztalatból mondom, hogy még manapság, egyre kevesebb nyomtatott anyagot használó világunkban is előbb utóbb kinövi az ember a helyét, ezért szükség van jó előre átgondolni egy halom dolgot a munkánktól és stílusunktól függetlenül. Hogy mit is? Nézzük:
- mennyi időt töltök otthoni munkával?
- milyen ritmusban dolgozom, azaz 1-2 óránként felállok, majd visszaülök, vagy folyamatosan hosszú órákat dolgozom egyfolytában?
- mikor, melyik napszakban dolgozom általában?
- szükségem van-e a nyugodt munkavégzésre, vagy lehet körülöttem (időnként) nagyobb zaj is?
- mennyi iratot tárolok, és várhatóan meddig van rájuk szükségem?
- mire van szükségem a munkám elvégzéséhez, pl. csak laptopra vagy inkább számítógépre vagy csak a számlákat rendezgetem ott és néha írok valamit a naplómba?
És eztán kell eldöntenünk, hogy milyen stílusra vágyunk, hogy mit szeretnénk kifejezni az irodánkban, hogy hogy kerül bele a személyiségünk.
Hajrá, hajrá! És ha segítségre szorultok, hívjatok! Continue reading “még több otthoni iroda”
Legalábbis képzeletben utazhat az, aki ebben az irodában dolgozgat egy szép őszi délutánon.
Egyszerűen szép.
Itt a hosszú hétvége, utazzunk Franciaországba, egy kis, középkori városkába, a tengerhez közel, és pihenjünk ebben a letisztult, mid-century modern bútorokkal berendezett, építészetileg is látványos házban, ahol otthon érezhetjük magunkat. Mindig mondom, hogy nézzétek a részleteket, mert érdemes. Klasszak a textilek, hangulatosak a kiegészítők. A könnyed, levegős berendezésnek köszönhetően pedig sokkal nagyobbnak látszik a tér, mint amekkora. Mindenkinek jó hétvégét!
Nemrég volt szó a mid-century modern stílusról, itt az ideje, hogy jöjjön egy lakás, ahol tetten érhető az MCM. Nem minden egyes bútor jól ismert design darab, de gyönyörűek, és szépen hozzák a stílust. A lakás persze nemcsak ezért szép, hanem mert a gyönyörű bútorokhoz csinos lámpákat és kiegészítőket, csodás színeket választottak, emellett – mivel a tulajdonos életében fontos szerepe van a művészeteknek – igazán figyelemreméltóak a falakon lévő képek is. Hát csoda, hogy a végeredmény egy kedves, barátságos otthon, ahol mindenki jól érezheti magát?
Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
Marine Palayer francia fotográfus (és állatmentő) kastélyából már mutattam egy szuper, színes, eklektikus részletet, ígérve, hogy mutatok még, mert érdemes látni a többi helyiséget is. Ezen a lakáson érezni, hogy lelke van, hogy itt valódi hús-vér emberek laknak, hogy a tárgyak, amik körülveszik őket nem a divat kedvéért kerültek oda, hanem mert jelentőséggel bírnak. Vannak igazán szép design tárgyak és bútorok, vannak régi kincsek, bolhapiaci kacatok; és nagyszerűen megférnek egymással! Annyira szeretném, ha itthon is el bírnánk szakadni a (rendkívül unalmas és lelketlen/élettelen) “minden-mindenhez megy-minden vadonatúj (ezért pozdorjából van) -minden úgy néz ki, mint egy szállodában-mindenről (még a képekről is…) elsőre szembeötlő, hogy melyik áruházláncból való” megoldásoktól. És ne mondja nekem erre senki, hogy ez azért van így, mert nincs elég pénzünk. Ez nem pénzkérdés, mert nagyon sok beszerzési helyen lehet ám olcsón jópofa dolgokat találni. Az igaz viszont, hogy lényegesen nagyobb macera így berendezkedni, hisz időt és energiát kell rá szánni és kutatgatni és várakozni egy-egy odaillő szőnyegre vagy lámpára, emlékezni kell az otthon már meglévő tárgyakra, és gondolatban elhelyezni az épp kiválasztottat, összeilleszteni a sokféle stílust. Na, hát ez tényleg nem könnyű. Kell hozzá bátorság, stílusérzék és persze idő és energia. (A pénzt szándékosan nem emelem ki, mert a hotel sztájlhoz is kell…) Íme tehát egy biztos ízléssel összeállított, bátor, színes világ, gondolat- és zsigerébresztőnek:
modern eklektika 