Íme az otthoni irodák gyűjtemények befejező része, ezúttal inkább a klasszikus stílus kedvelőinek. A korábbi részekben (itt és itt) már mutattam jó példákat arra, hogy hogyan lehet kialakítani kifejezetten munkára hangolt területet, ami hangulatban illeszkedik a lakás többi részéhez. Bármilyen stílus is áll hozzánk közel, fontos, hogy jól érezzük magunkat benne, és kényelmesek legyenek a bútorok, amiket választunk, hiszen akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha minden kézre esik, minden komfortos. Egy otthoni irodánál fokozottan érvényes, hogy engedjük szabadjára a képzeletünket, és olyan tárgyakkal és formákkal vegyük magunkat körül, ami inspirálóan hat ránk, amitől energetikusabbnak érezzük magunkat. Valahogy így:
A tél a tervezgetés időszaka, ilyenkor minden olyan távolinak tűnik, van idő álmodozni a jövőről, fantáziálgatni a tavaszi/nyári (felújítási) munkákról különösebb nyomás nélkül. Most kifejezetten azoknak válogattam tapétákat, akik vágynak valami látványosra a nappalijukba, de félnek a nagy, feltűnő mintáktól, az élénk, meghatározó színektől. A következő tapéták kisebb motívumaikkal, finom színeikkel, itt-ott megcsillanó felületükkel úgy dobják fel az adott teret, hogy közben elegánsan meghúzódnak a háttérben.
Micsoda adottságai vannak ennek a nappalinak! Gyönyörű ablak- és ajtónyílások, fali díszlécek, nagy belmagasság, szép, sötét fapadló. Azt hinné az ember, hogy egy párizsi lakásban bámészkodik, pedig nem. Habár a tulajdonos francia, igaziból San Francisco-ban járunk. És ugyan a berendezés ízléses, itt mindenképpen háttérbe szorul.
Mégis külön felhívnám a figyelmet a TV-re (igen, a TV-re!), ami miatt tulajdonképpen ráakadtam erre a lakásra. Már egy ideje figyelem a Samsung egyik újítását, a Frame fantázia nevűt. Óriási hiányt pótol a piacon, hiszen csinos kis testével, választható “háttérképei” által műalkotássá válva teljesen beleolvad a környezetébe. A TV talán most először válik szükségszerű rosszból vállalhatóvá. A Frame csak egy kép a falon, alig emelkedik ki a falsíkból, vékony kerete pont olyan, mint egy szokványos képkeret, és lehetőségünk van vele személyre szabni a dekorációt, mert számos műalkotás és fotó közül választhatunk, vagy saját képet is feltölthetünk. Na jó, nem promózom tovább, nézzetek utána, ha benneteket is zavar egy bumszli, fekete, fényes izé a nappali legjobb falán.
Meggyőződésem, ha igazán törődünk az építészeti és lakberendezési kultúrával, akkor a külcsínt és a belcsínt (nem, nem írtam el) összhangba hozzuk, azaz igyekszünk olyan belső tereket kialakítani, amelyek idomulnak a külső által már megszabott irányhoz, és harmóniát teremtenek azzal.
Ha a külső határozottan megrajzolt, jól definiált, akkor egyértelmű a feladatunk, ha azonban a külcsín stílusa és kora lényegtelen, semleges vagy hangsúlytalan, akkor a belső tér kialakításakor nagyobb szabadságot élvezhetünk. Az első változat esetén sem kell azonban teljesen lemondanunk saját stílusunkról és az alkotás öröméről. Az emberek többsége hosszútávon nem szeret sem múzeumban, sem katalógus oldalon, sem hotelszobában lakni, és ezért a szigorúan definiált stílusirányzatokat érdemes itt-ott megtörnünk. Tehát attól, hogy valakinek az Andrássy út egyik palotájában van lakása még nem kell lemondania a XX. század design darabjairól, vagy mert a Balaton Continue reading “klasszik-eklektik”
Na jó, ha valaki budapesti, akkor nem biztos, hogy számára ideális helyszín a kikapcsolódásra a XII. kerület, ám ha az időben akar utazni, és a XIX. századig is elmenne a lazításért, még a budapestieknek is kitűnő választás a BrodyLand legújabb tagja. A város feletti dombokon, a Művész úton álló villát 1881-ben Szterényi József báró építtette. Később évekig volt az ünnepelt holland író, Jaap Scholten lakóháza.
Ma műemlék épület, csodás építészeti adottságokkal, amelyeket új tulajdonosai bölcsen hagytak érintetlenül, mint például a Róth Miksa által tervezett üvegablakokat a télikertben, amely ma ebédlőként funkcionál, az emeleteket összekötő csodás tölgyfa lépcsőt, a Zsolnay kályhákat, a rózsafából készült fal- és mennyezetborítást vagy a különleges, oszlopsor közül induló úszómedencét.
Idén megint Toszkána a nyaralási úti célunk, nem tudunk kikerülni a bűvköréből. Már sok részén voltunk, talán az észak-nyugati terület, a Lucca feletti rész maradt kicsit ki, ezért most ide megyünk. Általában jellemző erre a vidékre, hogy ha szállást keres az ember, akkor könnyűszerrel talál nagyon klassz, stílusos helyeket… de persze nem akkor, ha június közepén kezdi a keresést. Már egészen bepánikoltunk, mert nem akadt a horgunkra “semmi”. Nem vagyunk persze egyszerű eset, minimum 2 hálószobára van szükségünk, és ilyenből azért eleve kisebb a választék. Nehezítő tényezőnek épp június elejére dölt el, hogy mikor és hova tudunk menni nyaralni, és persze az időtartamba augusztus is beleesik, amikor MINDEN olasz kirajzik, és maga is vakációra megy, azaz MINDEN telített. Ezt hét és fél hónapos várandósan egyszer már megtapasztaltuk, de erről egyszer majd egy másik alkalommal mesélek 🙂
Szóval erőnket megfeszítve mutogattuk egymásnak a találásainkat, és fitymálva fikáztuk a másik javaslatait, mikor is Viktor (a férj), ráakadt erre a kis gyöngyszemre. Nem tudtam tiltakozni 🙂 Szóval ide megyünk, a Villa Colle Olivibe. Ti pedig tartsatok velünk virtuálisan!
Igen és igen és igen! Annyira szééépet találtam a Balatonnál! Itt a hétvége, és most nem megyünk olyan messzire, csak Balatonfüredig. Gyönyörű villában tölthetjük a hétvégét (vagy inkább az egész nyarat 🙂 ) a Csokonai utcában. A tulajdonosok igazán szépen újították fel a már amúgy is lélegzetelállító adottságokkal rendelkező villát. A régmúltra emlékeztetve, de frissen, szellősen, kényelmes, klasszikus bútorokkal rendezték be, egy kis loftos beütéssel. Öröm látni a jó ízlést!
Lakberendezőként akkor végzünk (szerintem) jó munkát, ha a beltér tervezésekor tiszteletben tartjuk az épület jellegét és stílusát, megőrizzük az épület történeti értékeit, főleg, ha ilyen gyönyörű XIX. századi épületről van szó, amiben ez a madridi lakás van. Pont azért hoztam példának ezt a házat, mert azzal együtt, hogy egy nehéz, hosszúkás alaprajzú (9 erkélyes!) fura lakásról van szó, a tervezőpáros sikeresen oldotta meg a modernizálást, miközben különös gondot fordítottak az épített adottságokra.
A fotók alapján közvetlenül a beköltözés utáni “pillanatban” kukkanthatunk be a lakásba, amikor még nem borítanak el mindent a fityfirittyek. Micsoda áldott állapot!
És most legeltessük a szemünket 🙂