Párizs közelében, egy 3 gyerekes család otthonában járunk, ahol minden szobában van valami geometriai minta, erős fókuszpontokat képezve. A berendezéshez nem voltak restek felkutatni a legmegfelelőbbet, még akkor sem, ha Brüsszelig kellett menniük érte a bolhapiacra, vagy több réteg festékkel eltakarni a kopott felületeket. Nem dobták ki a megöregedett keményfa parkettát, hanem inkább felújították, beolajozták, a romantikus tapétától és a korallos-rózsás árnyalattól rá sem lehet ismerni az unalmas retro szekrényre a gyerekszobában, jólesik a szemnek, hogy a kontrasztokra építettek, hogy “eltüntették” a radiátort, de mégis kapott egy kis ékszergombot, hogy ne szomorkodjon, és különlegesen szép a megkopott foncsorú óriástükör az előtérben. Nézegessétek a részleteket, az apró dekorációkat! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a titok.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez a két szín valaha megfog majd. Ebben a lakásban viszont sikerült olyan klassz árnyalatokat választani, különleges, szinte monokróm módon megjeleníteni ezeket a színeket és összekeverni világos fával, természetes anyagokkal, egészen halvány, sápadt rózsaszínnel, fehérekkel, meglepetésként egy-egy élénkebb színfolttal, hogy egész beleszerettem. Tuti, hogy a tavasz is közrejátszik, és talán a tulajdonos személye is, aki nem más, mint a korzikai származású grafikus, fotós, divatblogger, Garance Doré. Nőies, elegáns blogja, jobbnál jobb vonalgrafikákkal régóta nagy kedvencem. Ez a lakás nagyon illik hozzá!
Juhúú, juhúúú! A természetben éppen ezek a színek következnek hamarosan, mikor majd tombol ezerrel a tavasz, amiket a csodás ízléssel berendezett norvég otthonban vonultat fel lakberendező tulajdonosa. És bár sokféle szín van ebben a lakásban, mégis megmarad a skandinávokra olyan jellemző szellős/lebegős könnyedség és letisztultság. A nappalit több változatban is láthatjuk, jó példaként arra, hogy egy falat galériaként használva mindig az aktuális kedvencekkel vagy az évszakhoz, alkalomhoz illő darabokkal változtathatunk a szoba hangulatán. Abszolút kedvenc még az előtér apró falának trópusi tapéta dekorációja, biztos vagyok benne, hogy minden alkalommal mosolyt csal a tulajdonosok arcára. Ritka ugyan, de nem teljesen egyedi, hisz itt és itt és itt és itt és itt és itt van még bizonyíték, hogy a skandinávok is szeretik a színeket. Apropó! Láttatok már Hans Wegner fotelt rózsaszínben? Nem semmi, ugye!
Igazán kulturális tett lehet egy régi múzeumból otthont varázsolni, nem gondoljátok? 😉 A svéd házaspárnak mindenesetre sikerült a varázslás, nagyon kedves, barátságos, meleg otthont alakítottak ki. Gyönyörű színeket használtak, sok növénnyel tették barátságossá a helyiségeket, érdekes, szoborszerű tárgyakkal dekoráltak, és néhány régi darabbal egészítették ki az amúgy semleges, minimál stílusú bútorzatot. Jó kis recept! Nagyon szemet melengető lett a végeredmény.
Remélem bevittétek a teraszról, erkélyről már az összes szobanövényt, mert olyan hideg lett az elmúlt napokban, hogy biztosan megfáznának még a legedzettebb példányok is. És olyan jó érzés, hogy télen is van zöld élet, amin legeltethetjük a szemünket, nézhetjük, amint növekednek és virulnak és hihetünk abban, hogy egyszer majd újra felébred a természet odakint.
Mindenkinek jó növényápolást a tél folyamán is! Még több zöld itt.
Nehéz helyzetben van az építőipar és a kapcsolódó iparágak. Így nehéz helyzetben vannak azok is, akik építeni, felújítani szeretnének, akik egyedi bútorra, berendezési tárgyakra vágynak. Egyre nehezebb szakemberhez jutni. Most már nemcsak a gyönyörűen dolgozók, a megbízhatók, de az „elmegy” kategóriába tartozók, a csélcsapok is le vannak foglalva hetekkel, hónapokkal előre. Persze az egyedi bútorok szinte mindig drágábbak, mintha nagyüzemben készült termékek közül választanánk. Cserébe sokkal szebbek, jobban működnek, jobban kihasználják az adott helyet, jobban illeszthetők a stílushoz és a többi bútorunkhoz, és persze szinte mindig magasabb minőségűek.
Ebben a csodás, 1910-ben, egy arisztokrata családnak épült, majd később hányattatott sorsú belga házban viszont a felújítás során sikerült megvalósítani azt, amiről itthon lassan csak álmodozni lehet. Vagy két évvel későbbre elhalasztani… De legalább addig lehet rá gyűjtögetni 😉
Először a szépséges bejárat keltette fel az érdeklődésemet. Szemet gyönyörködtetőek a tornác karcsú oszlopai, az őket összekötő faragás és a bejárati ajtó ólomüveg ablakdíszítése. Aztán a ház többi helyisége is megfogott. Itt találkozik egymással a skandináv és a modern ausztrál lakberendezési vonal, merthogy a család finn gyökerekkel él Melbourne tengerparti külvárosában. Tetszenek a halvány, pasztell színek, a színátmenetes falak, az egyszerű, kecses vonalú, minőségi bútorok, a szobák kissé eltérő hangulatú berendezése, ugyanakkor egymással való harmóniája. Tökéletes!
A grafikus és a kreatív író házaspár legjobban a sok fényt szereti az otthonában. De azért még bőven van szerethető dolog benne. Tetszik, hogy a kemény ipari külső pasztell belsőt takar, azaz a loftokra annyira jellemző ipari vonalak mellett a bútorok finomak és kecsesek, sőt egészen rendhagyó módon pasztell színűek. Tetszik a szokatlan könyvespolcmegoldás az óóóóóriási létrával, szépek az MCM bútorok, a helyiségeket összekötő színek, klasszak a tárgyak, a részben saját munkákból álló dekoráció. Mindent áthat a ötlet, az egyediség, látszik, hogy átgondolták mit és hogyan költöztessenek a lakásba. Hát ez a recept.
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!