Komolytalan és modern és lepukkant és felvilágosult és bolondos és fesztelen és velős és magabiztos és jókedvű és környezettudatos és felszabadító. Hát ilyen ez a lakás!
Íme az otthoni irodák gyűjtemények befejező része, ezúttal inkább a klasszikus stílus kedvelőinek. A korábbi részekben (itt és itt) már mutattam jó példákat arra, hogy hogyan lehet kialakítani kifejezetten munkára hangolt területet, ami hangulatban illeszkedik a lakás többi részéhez. Bármilyen stílus is áll hozzánk közel, fontos, hogy jól érezzük magunkat benne, és kényelmesek legyenek a bútorok, amiket választunk, hiszen akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha minden kézre esik, minden komfortos. Egy otthoni irodánál fokozottan érvényes, hogy engedjük szabadjára a képzeletünket, és olyan tárgyakkal és formákkal vegyük magunkat körül, ami inspirálóan hat ránk, amitől energetikusabbnak érezzük magunkat. Valahogy így:
Ez a sok fantáziával berendezett, mozgalmas-izgalmas lakás tele van csodaszép növényekkel. Pár napja megmutattam nektek a talán legdzsungelesebb zugát, de a többi részt is ajánlom figyelmetekbe. Az egész ház berendezése ötletes, és konvencióktól mentes, ikea, mid century modern és vintage, klasszikus építészeti adottságokkal és néhány klasszikus elemmel, sok zölddel és sok fehérrel. Tetszenek a lámpák a belógatásukkal együtt, a klassz képek a falakon és nézzétek a lépcsőt és a hatalmas ablakokat is. Hát ezért klassz!
Rendhagyó bejegyzés következik, hiszen kilátót még nem mutattam nektek. Miért is tettem volna, hisz mégis mi lehet érdekes egy kilátóban (a kilátáson kívül) a lakberendezés iránt fogékony olvasóknak? Hisz ott nem lakunk (általában), tehát berendezésre biztosan nincs szükség… Na jó, elárulom, a szemfülesebbek amúgy is kitalálták már. Ezt a kilátót azért muszáj megmutatnom, mert látványos építészetileg. Szinte lebeg a hegyháton, mégis olyan, mintha csak egy kiugró sziklája lenne. A természet része, de közben tiszta, szigorú vonalaival figyelmet követel magának, mint egy fennhéjázó királynő az ünnepi ruhájában. Akár kívülről befelé, akár belülről kifelé szemléljük, a hatása alá kerülünk. Fantasztikus építmény! Egyszerre látjuk a közeli lejtőt akár az üvegpadlón át, és hol tisztán, hol ködösen a lélegzetelállító panorámát, a távoli tavat és hegyeket. Kissé szimbolikus jelentéssel is bír; valami ilyen évre számítok én. Stabil alapokra, világos és tiszta vonalakra, de nagy távlatokra, sok csodára és szárnyaló fantáziára.
Itt a hosszú hétvége, utazzunk Franciaországba, egy kis, középkori városkába, a tengerhez közel, és pihenjünk ebben a letisztult, mid-century modern bútorokkal berendezett, építészetileg is látványos házban, ahol otthon érezhetjük magunkat. Mindig mondom, hogy nézzétek a részleteket, mert érdemes. Klasszak a textilek, hangulatosak a kiegészítők. A könnyed, levegős berendezésnek köszönhetően pedig sokkal nagyobbnak látszik a tér, mint amekkora. Mindenkinek jó hétvégét!
Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
Grandiózus terek, sok természetes fény, különleges részletek és pici, de jól kialakított, intim kert jellemzik ezt a 1896-ban épített mallorcai házat. Igazán példaértékű, hogy sok, gyönyörű, régi építészeti elemet és burkolatot sikerült megmenteniük a felújítás során. Teljesen elvarázsolt a különleges parketta a dolgozó(?) szobában és az impozáns falépcső, de csodaszépek a cementburkolatok vagy a festett mennyezet is. A berendezés időtlen és elegáns; néhány látványos designbútorral, skandináv stílusban alakították ki. Gyönyörködjünk!
“Nem a cement, a fa, a kő, az acél vagy az üveg a legellenállóbb anyagok. Az épület legellenállóbb anyaga a művészet.”
Gio Ponti
A kortárs építészetet lehet nem szeretni, de a haladást, az ízlés és a stílus – technológiai fejlődés által támogatott – változásait nem kerülhetjük el. Persze a számos aránytalan, településcsúfító, magamutogató, kontextusba nem helyezett “modern” épület ellenérzést vált ki sokunkból, de szerencsére azért sok jó példa is akad, és mutat megnyugtató irányt a jövő építészete felé. Itt a blogon is találkozhattatok már több ilyen klassz épülettel: itt, itt, itt vagy itt. Most is mutatok egy nagyon érdekes lakást, mely jó példa arra, hogy a régi, történelmi épület arányait szigorúan megtartva, a helyi adottságokat és a megrendelő igényeit figyelembe véve kevés bontással, némi építéssel micsoda kortárs épületet lehet létrehozni.
modern eklektika 