modern eklektika

Barcelonában azon a novemberi hétvégén még az is belebotlott egy régiségpiacba, aki messze akarta kerülni az effajta zsúfolt (jujj, de veszélyes!) helyeket. Én viszont olvadoztam, ugrándoztam, lelkendeztem, és vonszoltam a családot ide-oda a sorok között, míg meg nem unták (kb. 7,5 perc). Szerencsére aztán vagy a katalánok tradicionális körtáncát, a sardanát tudták nézni, amit fiatal és öreg együtt táncolt szinte lebegve, vagy a kikötő árbocain legeltethették a szemüket. Ugyanis a két bolhapiac egy napon, a város két frekventált helyén – az egyik a katedrális előtt, a másik a Kolumbusz szobor lábánál – került megrendezésre.

Mindkét piacra jellemző, hogy itt a krém gyűlik össze, hivatásos régiségkereskedők árulják portékáikat, és komoly alkudozások folynak. Persze (szerencsére) sok a turista csalogató, bőröndben elférő mütyűr is. És a legtöbb olyan szép! Nem ócska, otthon már nem kellő franckarikák, hanem szépséges, finom, míves tárgyak. Érdeklődők – turisták, helyiek egyaránt – bőven akadnak, üzletek gyakran köttetnek.

Az árusok pedig eszmét cserélnek, történeteket mesélnek (annak, aki érti…), tisztogatják a termékeiket, néha-néha pedig letakarják a standjukat és beállnak a sardanába egy-két fordulóra, vagy elmennek ebédelni. Zajlik az élet, de még milyen jól. Mi turisták pedig csak ámulunk és bámulunk és próbáljuk beszippantani a légkört, a jó időt, a csodálatos díszleteket és az életstílust.

Előre elnézést kérek a sok fotóért, de magamból indulok ki… még mindig szívesen legeltetgetem a szemem a képeken szereplő portékákon.

És, ha valaki eddig eljutott velem a sétában, akkor megmutatom, hogy mik is akadtak fenn a hálómban (na jó, a rézkacsa egy másik piacról való, amelyről majd később mesélek):

Csak ők jöhettek, mindegyikük bőröndbarát, 7 centinél nem nagyobbak és nagyon könnyűek 🙂