modern eklektika

Néhány hete Bécsben töltöttünk – gyerekek nélkül – egy remek hétvégét. Célunk abszolúte kulturális volt: az Albertina és egy balett előadás megtekintése az Operaházban. Szülinapomra lepett meg vele a cukker férjem, és még az időjárást is ragyogóra intézte.

Az Albertinába menjetek el megnézni a kortárs művészeti kiállítást (március közepéig), valamint a mozi világából származó fotókiállítást is (lehet, hogy ennek már vége van 😦 ), de Egon Schiele rajzaiból és festményeiből is egyedülálló gyűjteményt hoztak össze (június elejéig megtekinthető). Mindegyiket melegen ajánlom! Az egyik beharangozó plakát, amelyen Alex Katz fekete kalapos nőalakja van, annyira megtetszett, hogy meg is vettem gyorsan. Már csak a helyét kell megtalálnom.

A balett is pompás volt, most voltunk először a bécsi operaházban, de nem utoljára. Képzeljétek, egy magyar fiú is táncolt. És milyen jól!

Hazaindulásunk előtt pedig még egy bolhapiacba is belefutottunk. Most is megerősödött az a meglátásom, hogy egy bolhapiac árulkodik az adott város, városrész lakóiról, életmódjukról, stílusukról és persze anyagi helyzetükről.

Meg kellett állapítanom, hogy Bécs első kerületében nagyon elegáns még a bolhapiac is, és a kínálat meglehetősen értékes darabokból áll. Gyönyörű, kiváló állapotban lévő csodák voltak itt minden mennyiségben.

A rendszeres antikmarktot egy bevásárlóközpont vasárnap üres folyosóján rendezték, és az árusok között voltak nagyobb kínálattal érkező profik, és egyéni árusok is, akik a saját kis családi gyűjteményüket dobták piacra.

Sajnos németül nem tudok jól, így beszélgetni ezúttal nem tudtam az árusokkal, pedig egy-két holmi történetére kíváncsi lettem volna. Menjetek, ha arra jártok, a legközelebbi március 12-én lesz.

Ennél jobb hétvégét nem is kaphattam volna február végére 🙂

És most már jöhetnek lassan a szabadtéri bolhapiacok is!