Elakadt a lélegzetem, de tényleg! Az egész olyan, mint egy (mediterrán) tündérkastély, pedig – ahogy a címből kiderült – ez bizony egy régi, átalakított cementgyár. A spanyol építész, Ricardo Boffil, 1973-ban vásárolta meg az elhagyatott cementgyárat, és azóta alakítja folyamatosan. A puszta falakra futónövények iszkolnak, a tetőket befüvesítette, rengeteg növényt telepítettek az épületmonstrum köré. A belső tereket egyediség jellemzi, mindegyik szobát külön műalkotásként kezelték. A textilekkel, a meleg tónusokkal igyekezték tompítani a gyár monumentálisan ipari jellegét, de mégiscsak megtartották ahol lehetett. A régi cementgyár ma már az építész otthona, műhelye, irodája, kiállítóterem, konferenciaterem, élő kert egyben, de az átalakítás/építkezés vége még mindig nem látszik. És ez egy cseppet sem csoda…
Nem sokkal a megvásárlás után:
Már alakul a zöldfelület:
Forrás: itt
Leave a Reply