virágom, virágom

A nyárban az a legjobb, hogy körös-körül minden növény zöld, burjánzik, él, lüktet, díszbe öltözve ünnepli az életet. Nyáron persze a benti növények is kint érzik legjobban magukat, így a ház elnéptelenedik. Ilyenkor aztán könnyen mondok igent egy-egy felajánlásra, saját hajtatású növénykékre, és aztán télen zsonglőrködök, hogy hogyan is férjünk el mindannyian, úgy, hogy senki ne verjen le nyújtózkodás közben senkit, az asztalt is körbe lehessen járni, és maradjon olyan ablak, ahol könnyedén lehet majd szellőztetni úgy, hogy közben senki sem fagy halálra. Mivel többnyire a növények is szeretnek engem – bár nem vagyok annyira profi, mint egy barátunk, akinek a növényeinél szebbet még botanikus kertben sem láttam -, a készlet egyre gyarapodik, és amikor valakitől el kell válni, azt hosszas halogatás előzi meg.

Már el is kezdtem inspirálódni és tervezni, hogy hova és hogyan fogom elhelyezni a szobanövényeimet ha majd újra be kell költözniük a teraszról (mikor már éjszaka nincsen több 8-10 foknál). Az biztos, hogy be kell szereznem egy-két (öt-hat) fém állványt és néhány nagyobb kaspót, kosarat…