klasszik-eklektik

Meggyőződésem, ha igazán törődünk az építészeti és lakberendezési kultúrával, akkor a külcsínt és a belcsínt (nem, nem írtam el) összhangba hozzuk, azaz igyekszünk olyan belső tereket kialakítani, amelyek idomulnak a külső által már megszabott irányhoz, és harmóniát teremtenek azzal.

Ha a külső határozottan megrajzolt, jól definiált, akkor egyértelmű a feladatunk, ha azonban a külcsín stílusa és kora lényegtelen, semleges vagy hangsúlytalan, akkor a belső tér kialakításakor nagyobb szabadságot élvezhetünk. Az első változat esetén sem kell azonban teljesen lemondanunk saját stílusunkról és az alkotás öröméről. Az emberek többsége hosszútávon nem szeret sem múzeumban, sem katalógus oldalon, sem hotelszobában lakni, és ezért a szigorúan definiált stílusirányzatokat érdemes itt-ott megtörnünk. Tehát attól, hogy valakinek az Andrássy út egyik palotájában van lakása még nem kell lemondania a XX. század design darabjairól, vagy mert a Balaton partján vett egy nyaralót nem kell, hogy evezőkkel dekorálja a gyerekszoba falát vagy mert örökölt egy parasztházat az Alföldön nem kell, hogy népi bútorokkal és régi használati eszközökkel rendezze be teljes egészében.

A fő szabály tehát, hogy a berendezés és dekoráció reflektáljon a hely adottságaira, de bátran modernizálhatunk, fűszerezhetünk, megjelenhetünk benne mi magunk. Kiváló példa ez az eklektikusan berendezett, csodásan klasszikus alapokkal rendelkező lakás. Nagyvonalú, elegáns, mégis érdekes, élhető és nagyon modern. Hát így kell ezt csinálni!