Különös módon vonzódom a bolhapiacokhoz. Előszeretettel kutatok külföldi flea marketeken is; rendkívül hasznos helyszín a múlt, a kultúra megismeréséhez. Valahogy imádom az ilyen helyek összevisszaságát, a színeit, a furcsa tárgyakat, a szép tárgyakat, az agyonolvasott, megkopott könyveket, és szeretem az embereket az asztalok mögött. Megpróbálom kitalálni a történetüket, hogy hogyan gyűjtötték össze pont ezeket a tárgyakat, hogy miért adják el most a holmikat, miért ezeket száműzik már az otthonukból. Ha szerencsém van, és az árus szívesen mesél, nagyon érdekes, kedves történetek birtokába jutok.
Előző vasárnap, a gyönyörű, őszi napsütésben az újpesti bolhapiacra mentem tárgyakra és történetekre vadászni. Ha valaki értékes, antik dolgokat keres, akkor nem ez az ő helye. Ide elsősorban a helyi lakosok mennek, hogy eladják megunt irhabundájukat, gyerekeik kinőtt ruháit, a kiszelektált étkészletet, játékokat, cipőket, bizsukat. Található itt egy csomó rozsdás szerszám, laptopkábel, rézkilincs, alpakka evőeszköz, magnókazetta és háztartási kisgép, művirág és beazonosíthatatlan vicik-vacak.
modern eklektika 