Régóta készülök írni az északi part kedvenc piacairól. Most végre eljött az idő, meg tudom mutatni az egyiket. A káptalantóti Liliomkert mára már valószínűleg nemhogy országos- de világhírű és sokan ti is ismeritek.
Évek óta járunk már ide, és ez alatt az idő alatt láttuk szép lassan megnövekedni. Mára már terjedelmes és egyre népszerűbb lett, és persze egyre telítettebb és zsúfoltabb. Ennek ellenére még mindig nagyon kedves, jó hangulatú piac, ahol sok házi finomságot, frissen készített süteményeket, szörpöket, szeretettel nevelt, különleges gyógy- és dísznövényeket, a kertben termett zamatos gyümölcsöket és zöldségeket, fűszeres sajtokat és valódi gyümölcsökkel ízesített friss joghurtokat árulnak és persze kézművesek szeretettel készített portékáit. Sőt itt biztosan meg tudom venni kedvenc nyári magazinomat, az Északipartot, közvetlenül a felelős főszerkesztőtől. Mikor megfordulunk a Balatonon, kihagyhatatlan program számunkra. És akkor, amikor felmerül a kérdés, hogy menjünk-e, a lelkesedés (mindenkiben) hatalmas!
De van egy iciripiciri probléma. Én lassan, érdeklődve szeretem körbejárni, meg-megállni, rákérdezni a termékekre, a készítés módjára. Na ez nem könnyű a családdal, akinek tagjai egymással versenyezve loholnak előttem, és fél óra alatt “végeznek” az egésszel (kizárt, hogy annyi idő elég körbejárni!) majd belefognak a lassú, kínzó nyaggatásba, miszerint mikor indulhatunk végre tovább. Már sokszor elhatároztam, hogy egyszer eljövök ide egyedül, csakazértis, vagy olyan baráttal, aki ugyanúgy lelassul a piacokon, mint én. Nekem ez meditáció, és földöntúli boldogság, nekik pedig unalmas lődörgés. A langalló, a limonádé és Kati néni süteményei némileg enyhítenek a kínjaikon, de azután elkezdődik az én kínoztatásom.
Azért, ha ügyes vagyok, és jól eltűnök, akkor nyerek némi időt, mert térerő ott nem nagyon van, így telefonon nem tudnak becserkészni, Continue reading “balatoni bolha”
modern eklektika 