Itt a hétvége, menjünk nagyon messzire. Na jó, ezúttal nem olyan nagyon messzire, bár Barcelona sincs a szomszédban.
Mostani pihenésünk helyszíne egy gyönyörű, barokk épületben lévő kis szálloda, az egyik legszebb sugárúton a városban.
A belső tereket is ehhez a pazar külsőhöz igazodva tervezték meg. Az elegáns, gazdagon stukkózott szobákban szépen társították a történelmet a modern, kortárs designnal, igazán menő stílust alkotva. A színpalettában a fehér a domináns, ehhez adtak egy kis fényes krómot, és itt-ott egy kis palaszürkét.
Az Eero Aarnio tervezte Bubble Chair, egy korábbi tervének leegyszerűsítése volt. Miután elkészítette a Ball Chairt, 1968-ban azt találta ki, hogy készít egy átlátszó széket, hogy minden irányból fényt juttasson a gömb belsejébe. Az egyetlen anyag, ami képes volt erre, a műanyag volt. Vettek egy acél gyűrűt, fújtak egy buborékot, párnákat adtak hozzá, és a szék kész volt.
Ma van az origami világnapja, gondoltam megörvendeztetlek benneteket origami bútorokkal. Annyira látványosak, hogy nem kell belőlük egyszerre több mint egy, és biztos, hogy az az egy is feldobja a teret.
Charles és Ray Eames 1956-ban különleges születésnapi ajándékkal készültek barátjuknak, az Oscar díjas Billy Wilder rendezőnek. (Ő rendezte például Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon főszereplésével “Van aki forrón szereti” című filmet is.) Egy kényelmes, lábtartós pihenőfotelt terveztek, a klasszikus, XIX. századi, angol klubfotelek modern változatát.
Persze valójában nem ennyire filmszerűen történt, hisz a lábtartós pihenőfotel egy évek óta tartó, többlépcsős tervezési folyamat végén jött létre, de biztosan befolyással volt a végső forma kialakulására, hogy Wilder szeretett szunyókálni, és nyaggatta az Eames házaspárt kényelmesebb bútordarabok megalkotására. Egy biztos: végül büszke tulajdonosa lett az egyik legelső Lounge Chair-nek.
Billy Wilder az Eames Lounge Chair-ben
A design világ pedig gazdagabb lett egy különlegesen szép darabbal.
A szék mestermunka volt számos újítással, például szinte teljesen rejtett kapcsolódási pontjai voltak; a préselt brazil rózsafa kagylókra, amik a vázat képezték, a fekete, puha bőrrel borított szivacsbetét pattintással került; a háttámlában gumi rezgéscsillapítókat helyeztek el, amitől az egész szinte hintaszék-szerűvé vált.
A bútor nemcsak ultra kényelmes, de emellett kifinomultságot és eleganciát is sugall, és rövid időn belül státuszszimbólummá vált. Tervezők, designerek, építészek gyűjtögették a rávalót, hogy megszerezhessenek egyet maguknak. Merthogy Eames-ék többi tervezésükkel ellentétben ezt a darabot nem kifejezetten megfizethető tömegcikknek szánták, már tervezésekor is luxuscikk volt. Continue reading “a pihenőfotelek királya”→
modern eklektika 