Ma reggel itt isszuk a kávét közvetlenül ébredés után, és kicsit hintázgatunk közben, ok? Csak Portugáliáig el kell valahogy jutni előtte.
forrás: itt
Itt a hétvége, menjünk nagyon messzire! Ezúttal északra. És bár ott már most is kellemetlenül hideg van, talán nagy duzzogva mégis kibírnánk egy pár napot ebben a kényelmes házban, főleg, ha a kandallóban ropogna a tűz.
A nyaralót fából építették a környék XVIII.-XIX. sz.-i házainak stílusában. A belső terek berendezése egy izlandi tervezőt Rut Káradóttir-t dícséri, aki a tradicionális helyi stílust keverte mai modern berendezési tárgyakkal és bútorokkal. A sötét, telített színek, a tágas, loftos hangulatú terekkel együtt a környező drámai tájat utánozzak.
És, ha most elindulunk, akkor jó eséllyel elcsípünk egy kis Aurora Borealist is valamelyik este.
Itt a hétvége, menjünk nagyon messzire! Például egy olyan tengerparti nyaralóba, mint ez itt, Mexikóban.
Az épület egy fiatal építésznő, Aranza De Ariño remekműve. Semmi flanc, semmi felesleges vonal, csak nyers beton és elforgatható fa spaletták. A modern építészet és a természet tökéletes összhangja.
Az épület alsó szintjén van a konyha fatüzelésű kemencével, és egy olyan asztallal, ami nem ér véget szimplán a házban, hanem a különleges ajtóknak köszönhetően kifut a szabadba. Ha délután szunyókálni akarunk arra ott van a kertben a függőágy, ha le akarunk zuhanyozni, akkor használhatjuk a medence melletti kerti zuhanyt is, vagy a szabadba nyíló beltéri zuhanyozót. Itt a kint és bent között egyáltalán nincs éles határ. Az építészt Henry David Thoreau Walden című könyve ihlette, amely a társadalomból való “kivonulás” krónikája.
Végtelenül leegyszerűsített, szinte nomád körülmények. Vigyázat! Wifi sincs.
Forrás: itt
Annyi inger ér minket folyamatosan, hogy sokan legalább otthon szeretnénk egy kicsit nyugodtabb, letisztultabb környezetben tölteni az időnket. Ez persze nem jelenti azt, hogy túlságosan minimálra kellene vennünk a figurát vagy le kellene mondanunk a színekről. Nagyon is jót tesz egy tiszta, semleges környezetnek egy-egy színfolt vagy a változatos anyaghasználat.
Egy olyan házat hoztam ma, ami jól példázza, hogy a minimál is lehet életteli és derűs.
Szürkék, fehér falak, egyszerű bútorok, egy hangsúlyos festmény a falon. Ééés kész!
Szeretem az ellentéteket, itt a gyönyörű rajzolatú márványfal és a fa melegsége alkot szuper együttest. Continue reading “menő ház Ausztráliából”
Jaj azok az őszi színek! Az egyre hülő időjárásban jólesik a szemnek a puha bársony, a természetes anyagok, a friss mohazöld – az én szememnek és lelkemnek mindig. Hú, de szívesen letelepednék ahhoz a nehéz tölgyasztalhoz így szombat reggel egy finom kávéval, és figyelném a városi nyüzsgést az ablakból!
Velem tartasz?
Annyira hideg lett, hogy még nem tudtam alkalmazkodni hozzá, bár láthatóan nem vagyok ezzel egyedül. Ugyanakkor, ha olyan nagyvonalúan süt a nap, mint tegnap, akkor beismerem, hogy mégiscsak szeretem az őszt. A növények elkezdték szokásos negyedéves divatbemutatójukat, a szél pedig olyan tisztává varázsolja az eget, hogy belekáprázik a szem.
A spanyol lakberendező, Mikel Irastorza csillagos ötös lakása.
Nézzétek azokat a fekete lámpákat (is)!
A tervező Tom Dixon. A Pipe nem annyira ismert, mint a Beat család tagjai, de szerintem nincs kitagadva a közeli rokonságból.
Van belőle asztali és fali változat is. És megvehető fehérben, pink belsővel is. Vagány!
modern eklektika 