Erika vett egy kertet. Nem mellesleg a kerthez járt egy ház is, de igazából a kert volt számára fontos. Még nem láttam senkit sem – Bálint gazdán kívül – aki annyira teljes szívéből, igazán rajongana a növényekért és a kertészkedés minden pillanatáért (tényleg mindenért, még a gyomlálásért is, mert az is hozzá tartozik). Tudja mindenki nevét, beszélget hozzájuk, simogatja őket, és teljes odaadással figyeli útjukat a kikeléstől a pihenőidőig. Legjobban szaporítani szeret (és tud is), de erről olvassatok nála a kertterápián.

Szerencséjére nagyon (-nagyon) jó barátok vagyunk, és amikor a kis házat meglátta, arra gondolt, hogy nem lesz itt semmi baj, hiszen kéznél vagyok és kihúzom a csávából, ha mégis lenne.

Szerencsémre nem volt: előző tulajdonosa közel volt az építészethez, jól megtervezte és meg is építette maguknak a házikót. Nagy kanyarokat nem kellett tehát vennünk, de ráfért egy alapos ráncfelvarrás.

A terv az volt, hogy olyat csinálunk, ami kényelmes, praktikus, ahol minden megvan egy kellemes feltöltődéshez, de időnként elboldogul a baráthadak kitartó ostromával is. Semmiképpen nem akarta kifuserált, megunt dolgokkal feltölteni (na például ezért is vagyunk barátok), és bár a  költségvetés – lévén nyaralóról van szó – nem volt túl nagy, mégis ügyesen belefértünk.

Még nincs teljesen kész, van még pár beszerzendő darab, kipingálandó bútor, lefestendő csempefal, hiányzik itt-ott egy hangsúlyos dekoráció, azért elmondhatjuk, hogy már idén nyáron is kiválóan működött!

nyaralo-1-1

img_6574img_6551

Hamarosan megmutatok még többet a nyaralóból, és kiderül az is, hova keressük a fésülködőfalat, amiről a váci túrában olvastatok.