modern eklektika

A nyaralóban van egy kis átjárórész, ezen megy keresztül az ember, ha a nappali / vendégszoba / előszobából be akar jutni a házikó többi részébe és itt megy fel a lépcső is az emeletre. Általában mi szokott történni az ilyen helyekkel? Már eleve annyira sűrű az életük, hogy úgy maradnak, elfeledve. Hát mi ezt nem akartuk.

így nézett ki az átjáró a birtokbavételkor

De a hely kicsi, egy indur-pindur kanapé sem fér ide büntetlenül, és tényleg akadálymentesnek kell lennie, különben idegesítő lesz funkcionális feladatainak ellátása közben. Lett hát belőle egy sokkal vagányabb helység: a kávézó.

Egy szép formájú régi fotelpárt kerestünk, amit fekete-fehér, strapabíró textillel akartunk áthúzatni; a falra, hogy kéznél legyenek, könyvek és újságok kerülnek a csinos dísztárgyak mellé, és egy helyes, aprócska kávézóasztallal egészül ki az előléptetett átjáró.

ez volt a terv

És így valósult meg:

A fotelpárba, azt hiszem, a Jófogáson szeretett bele Erika, és egészen Kiskunfélegyházáig utaztunk értük, aztán egy szép, leveles bútorszövetet kaptak, aminek elég magas a kopásállósága, hogy cicája, Zsófi/Szofi se tehessen kárt benne. Nagy kedvenceim ezek az Ikeás képtartó polcok, szinte mindenütt lehet őket alkalmazni, mert annyira semlegesek, elvesznek a háttérben, és a rájuk került tárgyaktól függ a szoba hangulata. A két fotel közé végül egy pasztellkék, könnyen mozgatható asztalkát választott Erika barátnőm. És nagyon jól tette, mert az a kis kék jót tett a térnek .

Annyira jól sikerült a kávézó sarok, hogy ez a hely lett a tulajdonos és barátai kedvenc helye, öröm itt meginni egy kávét és közben elbeszélgetni vagy tervezgetni a napot. Bár a képeken nem látszik, szemben, a lépcső alatt egy ablakos kályha van, így télen itt majd a teát lehet kortyolgatni és innen lehet bámulni a tüzet.