modern eklektika

Bár a hazai tervezők jó része nem szerzett olyan nemzetközi elismertséget és ismertséget, mint Breuer, mégis fontos szereplői voltak a magyar építészet, lakás-, bútorkultúra fejlődésének.

Közülük is számomra az egyik legkiemelkedőbb Kozma Lajos, aki nemcsak építészként, de grafikusként és belsőépítészként is jeleskedett egy kultúrával, érzelmekkel és értelemmel mélyen átitatott történelmi korban, és akinek még Matisse mellett festészetet is volt lehetősége tanulni Párizsban a 20. század elején. Érdekes, hogy ebben az időben az építészek a belső terekre is éppolyan hangsúlyt fektettek, a belső és külső építészet nem vált szét, a bútortervezők jelentős része az építészek közül került ki.

Kozma, az egyetem és Párizs után a magyar népművészet gyökereihez visszanyúló, a szecessziós irányvonalat követő Fiatalok Társaságának tagja lesz, melynek célja a korszerű építőművészet meghonosítása volt.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ebben az időben az építészek számára a minta az angol kertes ház, amely mentes minden eklektikától, és belülről kifelé építkezik (ez manapság valamiért nem mindig érhető tetten az építészeten, bár most nyilván az általánosítás hibájába estem), a homlokzat csinossága kevésbé számít. A így gondolkozó építészet a régi alaprajzi kötöttségeket levetkőzve a terek logikus egybekapcsolásának, és a funkcionalitásnak teret engedve egészen forradalmi újításokkal nyit utat a modern építészet és a korszerű tárgyalkotás kifejlődése számára.

Kozma a hasonló elveket valló idősebb pályatárs, Lajta Béla építészirodájában dolgozva válik igazán belsőépítésszé. A 1912-ben emelt Rózsavölgyi-üzletház, a vasbeton építészet egyik első hazai remekének földszintjén ugyanis ő tervezi a nevezetes zenemű-kereskedés enteriőrjét: a kottákat kínáló tárlóktól a fadomborműves díszburkolaton át a bútorokig. Angolos eleganciájával és népies elemeket is mutató szecessziós megoldásaival ez a mű egy csapásra rangot és nevet szerez alkotójának. (Bár épségben vészelte át Budapest ostromát, az ötvenes évek végén sajnos tűzvész martaléka lett.)

Ezt követően saját vállalkozásba kezd, és megalapítja a Budapesti Műhelyt, melynek célja a hazai lakásművészet megreformálása. Az itt készített finom vonalú művészi bútoraival felvette a versenyt a kor híres bécsi és drezdai műhelyeivel, és külföldön is felfigyeltek rá. Ez idő alatt készült bútorai pedig joggal sorolhatók a korabeli európai bútorművesség legigényesebb darabjai közé.

Sajnos a történelmi változások őt és művészetét sem kímélték, a gazdaság gyengülése és a vásárlóerő csökkenése, valamint a Trianon okozta sokk után Kozma kénytelen a pénzes megrendelők igényeit kielégítő neobarokk bútorokat tervezni. Még művészetének értői és ismerői is elmarasztalják ezekért a Kozma-barokk bútorokért, amik között azért mégis akad egy-két formabontó, előremutató darab.

Az évtized végén a változás itthon is felismerhető és a szecessziót és a dekorativizmust felváltja a funkcionálisságra való törekvés, a tervezők nem dekorálni, hanem formálni akarnak, a tömeggyárthatóság igénye pedig leegyszerűsített, újraértelmezett formákat kíván. Kozma bútorai között is megjelennek az art-deco és a modern funkcionalizmus jegyei, felsejlik a Corbusier által meghirdetett puritanizmus, és művészetének része is marad.

Kozma tekinthető itthon a legelső valódi designernek, formatervezőnek, aki  a funkcionalitás mellett mindvégig a kényelmet, az ember lelki szükségleteit is szem előtt tartja. És a ’30-as évek környékére egészen leegyszerűsített formavilágú, tömeggyártásra alkalmas székeket tervez a Heisler cég számára – elsőként Magyarországon.

Egy remek időszaki kiállítás tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban június elejéig “Breuer újra itthon” címmel, aminek apropója a külföldön jól ismert és elismert magyar építész-belsőépítész-designer óriási gránit íróasztalának hazakerülése volt. Az ő csőbútorai és íróasztal modelljei mellett azonban hét magyar tervező, Kozma Lajos mellett Molnár Farkas, Fischer József, Bierbauer Virgil, Kaesz Gyula, Kovács Zsuzsa, Wágner László irodabútorai is megismerhetők a ’30-as és ’50-es évek Magyarországából.

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt