Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
a magyar Breuer Marcell Vaszilij nevű csővázas székét máig tisztázatlanul vagy egy repülőgépgyár gépei vagy egy bicikli váza ihlette, de az biztos, hogy Vaszilij Kandinszkij is vett magának egyet 🙂
Nelson különböző faliórái közül nem nehéz választani akármilyen teret akarunk is feldobni
az Eames házaspárral együtt George Nelson az amerikai modernizmus egyik alapító atyja volt, kiválóan tudott mindennapi tárgyakat műalkotásokká alakítani, mint ahogyan ezen a variálható tárolóelemen is jól látszikVerner Panton élénk színű, S betűt formázó, rakásolható műanyag széke óriási karriert futott be ’60-as évekbeli születése óta
egy újabb Breuer Marcell szék, a nem annyira ismert Long a háborúk közötti modernizmus egyik csúcspontja, hajlított rétegelt lemezből készültmár születésekor is luxuscikknek készült, a mai napig gyártják és szinte teljes mértékben kézzel készül az Eames házaspár pihenőfotelje a Lounge, amiről itt olvashatsz többet
a Sputnik csillárok az űrutazás születésének állítanak emléket, hisz az első orbitális pályára állított, Sputnik nevű műhold ihlette az első darabot, hogy utána még sokan, számtalan variációban elkészítsékMies van der Rohe Barcelona nevű sorozata (itt a Daybed látható) jól szimbolizálja Rohe híres gondolatát: “A kevesebb több!”
Bertoia szinte láthatatlan szoborszékéről a Gyémántról itt írtam többet
az Arne Jacobsen által tervezett, rétegelt falemezből készült, falábú szék azután kapta a Grand Prix nevet, hogy megnyerte a Grand Prix-t a milánói Triennalen 1957-benaz Egg széket 1958-ban, megbízásból tervezte Arne Jacobsen a koppenhágai Radisson SAS hotel számára, de gyorsan népszerű lett látványos alakjának és a minőségi anyaghasználatnak köszönhetően
A közkedvelt Hans Wegner által tervezett Wishbone széket több mint 100 lépés során kézzel készítik a mai napig, kizárólag megújuló, fenntartható keményfa felhasználásával. A szék ergonómikus kialakítása lehetővé teszi, hogy egyenesen háttal üljünk rajta, de közben akadálytalanul mozoghatunk.
Csodálatos épületeket is köszönhetünk annak az időszaknak:
Los Angeles Nemzetközi Repülőterének emblematikus, űrkorszaki épülete
Kozma Lajos Lupa szigeti nyaralója, itt még olvashattok Kozma munkásságáról
ezt az épületet Breuer Marcellnek köszönhetjük: a Szent János bencés apátság Minnesotában található
modern eklektika 
1 Pingback