A galéria (és persze a lépcső) korlátja olyan, mint egy ruha. Szerencsés esetben jól szabott, csinossá, kívánatossá teszi, vagy slampos öregemberré változtatja. Mi most egy elegáns személyt faragunk belőle (hogy hím-, vagy nőneműt még nem tudjuk 😉 ). Klasszikus, nagyvonalú fajtát, letisztult, hibátlan arányokkal. Mint Chanel 1920-as kis feketéje, ami soha nem megy ki a divatból, szerényen a háttérbe húzódik, és arra tereli a figyelmet, amire kell. Csak semmi feltűnősködés, csak semmi felesleges cicoma.
Hát ilyen korlátot akarunk!
Leave a Reply