Hallottatok már Pierre Jeanneret-ről? Hát nem csodálnám, ha nem. Pedig nélküle Corbusier munkássága is biztosan máshogyan alakul. Hogy miért? Elmesélem.
Az 1896-ban Genfben született svájci festő, építész és tervező az École des Beaux-Arts-ban diplomázott 1921-ben, majd rögtön utána elszegődött a vasbeton felhasználásában akkor úttörő Perret testvérek párizsi építész irodájába, amely nagy hatással volt rá. Aztán két évvel később, Párizsban közösen létrehozták tervező irodájukat unokatestvérével, Charles-Édouard Jeanneret-vel ….. akit a világ Le Corbusier-ként ismer. Ők ketten szorosan, vállt vállnak vetve dolgoztak termékeny pályafutásuk során, és Jeanneret hozzájárulása ehhez a partnerséghez egyre inkább felismerésre került. Sorsdöntő, 1926-os kiáltványuk, “az új építészet öt pontja” a modernista gondolkodás mai napig gyakran alkalmazott alappillére és legendás munkásságuk szellemi alapja lett.
1921 és 1940 között Jeanneret és Le Corbusier együttműködött Charlotte Perriand francia tervezőnővel.
A csoport számos olyan ikonikus bútort alkotott – ipari anyagok felhasználásával -, amelyeket minimalista, geometrikus formák jellemeztek. Az együttműködés eredményeként létrejött fontos bútorok közé tartozik például az LC4 Chaise Lounge ágy (1928) vagy a Fauteuil Grand Confort (1928). Mindkét bútort gyártotta a Thonet 1930-ban és a Cassina 1965-ben.
A második világháború évei alatt Jeanneret és az unokatestvére közötti kapcsolat megszakadt; Jeanneret csatlakozott a francia ellenálláshoz, míg Le Corbusier nem. A második világháború után Jeanneret és Perriand a francia építésszel, Jean Prouvé-val közösen előregyártott házakon kezdett dolgozni. ITT megnézhető egy nagyon érdekes videó az 1942-es “F 8×8 BBC House” felépítéséről.
Ebből az időszakból Jeanneret egyik legkiemelkedőbb szólóműve az 1947-ben tervezett, majd a Knoll által 1948 és 1966 között gyártott Scissor Chair. Egy egyszerű, juharfából készült szerkezet, melyet kör alakú réz pánttal és két kárpitozott párnával díszítettek.
1950-ben Le Corbusier megkereste Jeanneret-et, és javasolta, hogy legyenek újra partnerek az indiai Chandigarh – India függetlenségének, az “Új India” szimbólumának – kiépítésére. Jeanneret a helyszínre költözött és vezette a projektet. Az indiai építési hagyományokat asszimilálta az unokatestvére által megfogalmazott építészeti és technikai megoldásokkal. Tizenöt éven át dolgozott Chandigarhban, és a város a modernista építészet egyik irányadójává vált. Jeanneret legkeresettebb bútorai a chandigarh-i irodák belső tereihez készült bútorok lettek.
Forrás: itt, itt, itt, itt, itt
modern eklektika 
1 Pingback