Nagy rajongója vagyok a bolhapiacoknak, ha tehetem, rendszeresen turkálok ilyen helyeken. Ezért néha áldozatot is hozunk (főleg persze nem én, hanem a családom 😉 ). Például amikor tehettük, ellátogattunk Nyíregyházán a bolhapiacra; őrületes dolgokra bukkantam ott… Megálltunk már Tesco parkolóban Gyulán, mert kiszúrtam a kocsiból hazafelé menet, hogy ott zsibvásár van éppen… Párszor időzítettük már aznapra a városnéző túrát valahol Európában, mikor éppen bolhapiacot tartanak ott – na ja, kellemeset a kellemessel… Elmentünk csak azért egy marche-i kisvárosba – amit amúgy biztos nem néztünk volna meg -, mert akkor tartották a rendszeres havi mercato delle pulci-ukat a helyiek… aztán kiderült, hogy az internet téved, és pont az előző hétvégén volt a piac. Sebaj, a város bűbájos volt, és mi voltunk az egyetlen turisták. Lettünk is hirtelen helyi látványosság.
Ilyen alkalmakkor nem is a vásárlás vagy a szerzés vágya hajt, hanem maga a légkör. Mert nekem valahogy mesélnek azok a tárgyak. Kitalálok hozzájuk történeteket, elképzelem az asztal mögött ülő emberek ízlését, a lakásukat, az életmódjukat, néha felfedezem gyerekkorom eltűnt tárgyait és felidézem a hozzájuk fűződő emlékeimet. És persze gyönyörködöm. Örülök, hogy olyan szép dolgokat készítettek valaha, és jókedvem lesz egy-egy vicces darab láttán. Olyan jó kikapcsolódás, kivonulás a mindennapokból.
Kicsit a fordítottja annak, mint amikor olvas az ember és a betűk életre kelnek, megelevenedik a történet, látod magad előtt a szereplőket, a ruháikat, épített és természetes környezetüket, stb.. Itt először a karaktereket és a környezetüket látod, a hiányzó szöveget pedig magad írod hozzá.
Continue reading “bolhapiac Korzikán” →
