Jaj azok az őszi színek! Az egyre hülő időjárásban jólesik a szemnek a puha bársony, a természetes anyagok, a friss mohazöld – az én szememnek és lelkemnek mindig. Hú, de szívesen letelepednék ahhoz a nehéz tölgyasztalhoz így szombat reggel egy finom kávéval, és figyelném a városi nyüzsgést az ablakból!
Velem tartasz?
Amikor kicsik voltak a gyerkőcök, egy 17 km-re lévő zsákfaluban laktunk. Isteni volt a nagy kert, az erdő közelsége, hogy kutyáink lehettek, hogy csend volt és béke. Persze ennek megfizettük az árát. Ingáztunk két kocsival, logisztikáztunk és szerveztünk. Minden nap. Ahogy nőttek a gyerekek egyre kevésbé élveztük már az előnyöket, egyre jobban eltolódott a mérleg nyelve a kellemetlenségek irányába. Úgy döntöttünk, hogy beljebb költözünk.
Drága barátném és férje két kamaszodó fiúkkal hasonlóan éreztek, amikor elkezdtek lakást keresni. Azt is vállalták érte, hogy tágas házukat cseréljék fel, egy jóval kisebb alapterületű lakásra. Soknak érezték már a napi ingázást, a folyamatos logisztikát, nőttek a gyerekek, vészesen közeledett a fiúk bulizós korszaka is (az övék pedig még el sem múlt).
A belső kétszintes, dupla tetőtéri lakás Andi barátnőm számára szerelem volt első látásra. Értettem én, hogy “annyira kedves, kuckós, és olyan jól el tudom itt magunkat képzelni, és nézd milyen jól ellátni innen majdnem Szentendréig, és főleg szuper a tömegközlekedése is”, de láttam a nehézségeket és a millió megalkuvást, amit egy ilyen lakás jelenteni fog.
Annyira hideg lett, hogy még nem tudtam alkalmazkodni hozzá, bár láthatóan nem vagyok ezzel egyedül. Ugyanakkor, ha olyan nagyvonalúan süt a nap, mint tegnap, akkor beismerem, hogy mégiscsak szeretem az őszt. A növények elkezdték szokásos negyedéves divatbemutatójukat, a szél pedig olyan tisztává varázsolja az eget, hogy belekáprázik a szem.
Erika vett egy kertet. Nem mellesleg a kerthez járt egy ház is, de igazából a kert volt számára fontos. Még nem láttam senkit sem – Bálint gazdán kívül – aki annyira teljes szívéből, igazán rajongana a növényekért és a kertészkedés minden pillanatáért (tényleg mindenért, még a gyomlálásért is, mert az is hozzá tartozik). Tudja mindenki nevét, beszélget hozzájuk, simogatja őket, és teljes odaadással figyeli útjukat a kikeléstől a pihenőidőig. Legjobban szaporítani szeret (és tud is), de erről olvassatok nála a kertterápián.
Szerencséjére nagyon (-nagyon) jó barátok vagyunk, és amikor a kis házat meglátta, arra gondolt, hogy nem lesz itt semmi baj, hiszen kéznél vagyok és kihúzom a csávából, ha mégis lenne.
Szerencsémre nem volt: előző tulajdonosa közel volt az építészethez, jól megtervezte és meg is építette maguknak a házikót. Nagy kanyarokat nem kellett tehát vennünk, de ráfért egy alapos ráncfelvarrás.
Continue reading “folytatódik a mese a barátságról: a nyaraló”
“… a design nem intellektuális és nem is anyagi ügy, hanem egyszerűen szerves része a mindennapi életnek, melyre egy civilizált társadalomban mindenkinek szüksége van”
Walter Gropius
A spanyol lakberendező, Mikel Irastorza csillagos ötös lakása.
Nézzétek azokat a fekete lámpákat (is)!
A tervező Tom Dixon. A Pipe nem annyira ismert, mint a Beat család tagjai, de szerintem nincs kitagadva a közeli rokonságból.
Van belőle asztali és fali változat is. És megvehető fehérben, pink belsővel is. Vagány!
Már régóta tervezgettem, hogy feltérképezem a híres váci antikvitásokat. Mivel éppen egy kecses antik fésülködőfalat kerestünk az egyik munkánkhoz, kapóra jött az indok. Először a Tolerián Antikvitást kerestük fel, és elállt a szavunk. Akkora a választék, hogy úgy éreztem, mintha hirtelen összezsugorodtam volna. Volt ott minden, de tényleg minden, ami ahhoz kell, hogy izgalmassá, egyedivé varázsoljunk bármilyen teret.
Talán másfél óra után éreztem úgy, hogy végigpásztáztam a területet, és kezdhetem az igazi bolházást. A gyönyörű bútorokat nem lehetett nem észrevenni a méretüknél fogva, de rá lehetett akadni csodaszép üvegtárgyakra, porcelánokra, mini és termetes szobrokra, egy egész komoly kolompkészletre, amit Downton Abbeyben biztosan boldogan használtak volna. Voltak ott szépséges kristály-, fa- és porceláncsillárok, de ipari lámpák is. Millió kosár, egy halom kedves mai, historizáló holmi mellett szabóbabák, edények, textilek, de voltak ott öreg biciklik, ijesztő babák, lavórok, hintalovak, tükrök, festmények, stb. Felsorolhatatlanul sok tárgy.
Azt beszélik, hogy barátoknak tervezni elég stresszes feladat tud lenni. Amellett, hogy teljesen új szemszögből ismered meg őket (olyan szemszögből, melynek létezéséről eddig tudomásod sem volt), jobban ismered őket a kelleténél. Ismered a stílusukat, a szokásaikat, az érdeklődési körüket, a terveiket, a vágyaikat, az álmaikat (na jó, azoknak csak egy részét) ééés… éppen emiatt kiválóan tudsz javaslatokat tenni arra vonatkozólag, hogyan lehet mindezen javítani.
Egy lakberendezési folyamat pedig miről is szólna leginkább, mint a változtatásról. Ezért hát bőven van lehetőséged beleszólni az életükbe építő javaslatokat tenni. Ők pedig természetesen hárítanak és harcolnak boldogan elfogadják és megvalósítják a javaslatokat.
modern eklektika 