A London közelében lévő ház kibővítésével főképp a konyhát-étkezőt nagyobbították meg, és állították kontrasztba a ház többi részével. A látványos osztott fémablakoknak, a sok fénynek, az üvegtetőnek, a kis belső udvarnak, és persze a már előbb is említett kontrasztosságnak köszönhetően elég látványosra sikeredett, igaz?
Ha valaki egy nyüzsgő nagyvárosban él, zajban, szmogban, folytonos zizegésben, akkor a hétvégén óriási megkönnyebbülés elillanni egy olyan helyre, ami mindennek abszolút ellentéte. A Fire Island, New Yorktól mindössze pár órányira, pont egy ilyen hely. Long Islandtől délre húzódó hosszú földnyelv legnagyobb részén egyáltalán nincs autós közlekedés, csak gyalogosan vagy csak bringával közlekedhetnek az ott lakók és a nyaralók.
Hogy minél világosabb legyen, a házikóban – egy szoba falát kivéve – szinte mindent fehérre festettek a padlótól a plafonig, sőt, a legtöbb bútor ezt a színt kapta. Mivel az alapterület pici, a tulajdonosok (a West Elm egykori kreatív igazgatója Alex Bates és férje) nem akarták telezsúfolni tárgyakkal. És bár szeretnek szép dolgokat gyűjtögetni, fontosnak tartják a fenntarthatóságot is, és csak az kerülhet be a házba, aminek helye van. A természetes anyagokkal megspékelt sok fehér, a szép öreg tárgyak, a jól megválogatott, szinte funkcionális dekoráció színtiszta nyugalmat áraszt. Ott aztán biztosan más fordulatszámra lehet kapcsolni. Íme:
Rendhagyó bejegyzés következik, hiszen kilátót még nem mutattam nektek. Miért is tettem volna, hisz mégis mi lehet érdekes egy kilátóban (a kilátáson kívül) a lakberendezés iránt fogékony olvasóknak? Hisz ott nem lakunk (általában), tehát berendezésre biztosan nincs szükség… Na jó, elárulom, a szemfülesebbek amúgy is kitalálták már. Ezt a kilátót azért muszáj megmutatnom, mert látványos építészetileg. Szinte lebeg a hegyháton, mégis olyan, mintha csak egy kiugró sziklája lenne. A természet része, de közben tiszta, szigorú vonalaival figyelmet követel magának, mint egy fennhéjázó királynő az ünnepi ruhájában. Akár kívülről befelé, akár belülről kifelé szemléljük, a hatása alá kerülünk. Fantasztikus építmény! Egyszerre látjuk a közeli lejtőt akár az üvegpadlón át, és hol tisztán, hol ködösen a lélegzetelállító panorámát, a távoli tavat és hegyeket. Kissé szimbolikus jelentéssel is bír; valami ilyen évre számítok én. Stabil alapokra, világos és tiszta vonalakra, de nagy távlatokra, sok csodára és szárnyaló fantáziára.
Igazán kulturális tett lehet egy régi múzeumból otthont varázsolni, nem gondoljátok? 😉 A svéd házaspárnak mindenesetre sikerült a varázslás, nagyon kedves, barátságos, meleg otthont alakítottak ki. Gyönyörű színeket használtak, sok növénnyel tették barátságossá a helyiségeket, érdekes, szoborszerű tárgyakkal dekoráltak, és néhány régi darabbal egészítették ki az amúgy semleges, minimál stílusú bútorzatot. Jó kis recept! Nagyon szemet melengető lett a végeredmény.
Micsoda pompás adottságai vannak ennek a több mint 100 éves lyoni háznak! A hangsúlyt okosan erre fektették a lakók: a falak minden szobában más-más elegáns árnyalatot kaptak, miközben az ajtó- és ablakkereteket fehérre mázolták, ezzel is kiemelve a barokkos díszítést, és a hatalmas nyílászárókat. A bútorok viszont semlegesek, szinte statisztákként vannak jelen ezen a színpadon. Fehér árnyalatok, tiszta vonalak, természetes anyagok. Nyomokban skandináv 🙂
Nehéz helyzetben van az építőipar és a kapcsolódó iparágak. Így nehéz helyzetben vannak azok is, akik építeni, felújítani szeretnének, akik egyedi bútorra, berendezési tárgyakra vágynak. Egyre nehezebb szakemberhez jutni. Most már nemcsak a gyönyörűen dolgozók, a megbízhatók, de az „elmegy” kategóriába tartozók, a csélcsapok is le vannak foglalva hetekkel, hónapokkal előre. Persze az egyedi bútorok szinte mindig drágábbak, mintha nagyüzemben készült termékek közül választanánk. Cserébe sokkal szebbek, jobban működnek, jobban kihasználják az adott helyet, jobban illeszthetők a stílushoz és a többi bútorunkhoz, és persze szinte mindig magasabb minőségűek.
Ebben a csodás, 1910-ben, egy arisztokrata családnak épült, majd később hányattatott sorsú belga házban viszont a felújítás során sikerült megvalósítani azt, amiről itthon lassan csak álmodozni lehet. Vagy két évvel későbbre elhalasztani… De legalább addig lehet rá gyűjtögetni 😉
Néha kell egy kis visszafogottság. Semleges tónusok, egy-két különleges bútordarab és lámpa, néhány figyelemfelkeltő dekorációs elem, a világos és sötét színek kontrasztja, egy kis csillogó felület itt-ott, és már is kész a barátságos és élhető, mégis elegáns és modern otthon.
Nemrég volt szó a mid-century modern stílusról, itt az ideje, hogy jöjjön egy lakás, ahol tetten érhető az MCM. Nem minden egyes bútor jól ismert design darab, de gyönyörűek, és szépen hozzák a stílust. A lakás persze nemcsak ezért szép, hanem mert a gyönyörű bútorokhoz csinos lámpákat és kiegészítőket, csodás színeket választottak, emellett – mivel a tulajdonos életében fontos szerepe van a művészeteknek – igazán figyelemreméltóak a falakon lévő képek is. Hát csoda, hogy a végeredmény egy kedves, barátságos otthon, ahol mindenki jól érezheti magát?
“Az év irodája” verseny design kategóriájának tavalyi győztese ezer ok miatt tetszik nekem. Például azért, mert egyáltalán nem hasonlít egy irodára. Inkább egy pasi lakása jut eszembe róla, ahol minden kicsit szögletes, kicsit durva, kicsit kopottas, kicsit nyers, mégis otthonos és invitáló, nagy beszélgetésekre ösztönző. A kreatív cégek számára – és esetünkben egy filmeket gyártó cégről van szó – igen fontos, hogy a munkahely többféle igényt elégítsen ki egyszerre. Másrészt azért, mert szeretem a természetes anyagokat, a fát, a téglát, a követ, a betont, és itt jó sok van belőlük. Aztán meg azért, mert a bekerült bútorok, amellett, hogy funkcionálisak, egyszerűen szépek. Tetszik, hogy kényelmes pihenőhelyeket alakítottak ki, mert én is hiszek abban, hogy néha felkucorodva a kanapéra, hátradőlve egy klassz fotelban vagy netán hintázgatva jönnek a legjobb ötletek. És még azért, mert sok a szőnyeg. És azért is, mert az iroda dekorációjához felhasználták a munkatársak alkotásait is, így téve személyessé a tereket. Az meg csak hab a tortán, hogy szeretik a növényeket és a kutyákat (remélem a macskákat is 😉 ). Ide kellemes lehet dolgozni járni. Nagy gratula a tervezőknek!
modern eklektika 