Ha fel akarunk dobni egy szobát, akkor nagyon könnyű dolgunk van. Hatalmas ma már a választék akár tapétáról, akár falfestékekről, dekorfestésről, falpanelekről vagy matricáról beszélünk.
Nemrégiben találkoztam a francia Bien Fait tapétáival, és mondhatom, hogy szerelem volt első látásra. Nagyon megtetszettek egyedi mintáik, grafikáik. Azóta is lázasan keresem, hova tervezhetném be aktuális kedvencemet, a vadállatost.
Neked van kedvenced?
Nehéz most lekötni a gyerekek energiáit, a játszótéren minden csupa hó és jég, a játszóházakban meg minden csupa baci és vírus. Persze lehet menni direkt szánkózni, korcsolyázni, síelni, de ezek nem mindennapos elfoglaltságok a legtöbbünk gyerekeinek. És a náthából lábadozókat is jobb még otthon tartani, pedig az energiaszintjük szerint már újra makkegészségesek.
Na, ilyenkor jönnek jól a különféle beltéri játékok. Nincs olyan gyerek, aki ne örülne valamilyen energialevezető, mozgást igénylő játéknak a szobájában vagy a nappaliban. Általában a felszerelésük sem olyan bonyolult, sok helyet sem vesznek el a térből, az áruk sem veri ki a biztosítékot, és az tuti, hogy gyorsabban elalszanak este a kis lurkók. Az idegrendszerükre, a mozgáskoordinációjukra kifejtett jótékony hatásokról pedig nem is beszélve.
Nagy kedvenceim a hinták, először hát egy ilyen összeállítás következik. Szerintem minden gyereknek jár egy hinta a lakásban, a kertben, de minimum a játszótéren!
“Nincs lényeges különbség a művész és a kézműves között. A művész egy túlfűtött mesterember.”
Walter Gropius
Piero Lissoni egyike azoknak a tervezőknek, akiknek a munkásságát lelkesen kísérem figyelemmel. Olyan, mintha tervezés közben megkeresné a legegyszerűbb vonalakat, a legegyszerűbb formákat és abból építené vissza a tárgyat/épületet/bútort a célnak és funkcionalitásnak megfelelően. Egyáltalán nincsenek felesleges sallangok, nem erőlködik, és persze abszolút profi, mert bár végletekig egyszerűsített a forma, annál gazdagabb a tartalom: tökéletesen kényelmes a bútor, okos a ház, nemes az anyag.
Ilyen a nyaralója is a toszkán lankák között, olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna a formát, egyszerű tető, falak, ablakok… Hatalmas ablakok: olyanok, mint “egy-egy óriásképernyő”. A kint és a bent alig-alig határolódik el. Az üvegvitrin sem zavarja a fény beáramlását, és a látvány élvezetét.
Amikor arról álmodozom, hogy milyen házunk lesz, ha egyszer majd újra nekilátunk egy építkezésnek (amit mi a többséggel ellentétben imádunk csinálni), akkor az egyik első dolog a listámon egy belső átriumos kert. Valami ilyesmi:
Vagy ilyesmi:
De ilyen is lehet (persze nem Continue reading “belső kertek”
A neves lakberendező és régiségkereskedő, Rose Uniacke és férje, a Harry Potter filmek producere, David Heyman él öt gyerekükkel ebben az óriási, XIX. századi házban, Londonban.
A ház eredetileg egy művész stúdiója, galériája és magánlakása volt, majd fokozatosan átalakították, míg végül egy kisebb ház, és négy apartman lett belőle. Rosékhoz ezután került, és mivel a csaj profi, és egyike Anglia 10 legjobb lakberendezőjének, nem is tehettek mást, mint hogy visszaállították eredeti pompáját. Nem kevés energia lehetett megtalálni azokat a mestereket, akik a régi kézművestechnikák birtokában képesek voltak az eredeti vakolatokat, stukkókat, ablakokat, oszlopokat, kandallókat, stb. helyreállítani. A ronda lépcsőházat is eltávolították, és a ház stílusához közelebb álló monumentális kőlépcsőt építettek be.
A végeredmény pedig olyan, mint “egy velencei palota és egy kolostor találkozása” (Rose Uniacke), nagyvonalú és mégis puritán. A színpaletta visszafogott, Continue reading “puritán klasszikus”
Klassz az a korlát! És biztonságos is, bár pillanatokra el kell engedni, hogy az ember átfogjon a másik rúdra, az biztos, hogy egy gyerek sem tudja kibújtatni a fejét köztük és felmászni sem tud rajta senki, hacsak nem rúdtáncos az illető…
Forrás: itt
Itt a hétvége, menjünk nagyon messzire, repüljünk a tengerentúlra, Amerika egy északi államába, New Yorkba.
Ezt a XIX. századi romos farmházat több mint négy év kemény munkájával mentették meg a pusztulástól.
A régi karakterisztikát, a vázat, az eredeti szerkezetet megtartották, mégsem tűnik régiesnek vagy avittnak. Mindez annak köszönhető, hogy a rusztikus modern, indusztriális elemekkel egészült ki, üveggel, fémmel, betonnal.
Ez a friss szellemiség pedig tudatosan megjelenik valamennyi helység – gondosan összeválogatott – berendezésében is, harmóniát, összhangot hozva létre.
Szeretem én a telet, a havat, a hideget, na de mindennek van határa! Mostanra már unom a szürkeséget és a latyakot, és megőrülök egy kis zöldért.
Itt van ez a jó kis átalakított üvegház egy finn tó partján az erdőben, felfogható modern sátornak is. Kétségkívül remek hely most arra, hogy ábrándozzunk a télben a nyárról.
Forrás: itt
modern eklektika 