Itt a hétvége, menjünk messzire! Különleges helyre megyünk ezúttal. Aki tériszonyos, az itt álljon meg! Mi többiek felmászunk a fák közé és pálmalevél tető alatt glampingelünk.
A Taschen kiadó könyveit jól ismerik azok, akik szeretik az igényesen összeállított, különlegesen szép albumokat, szeretik a művészeteket, a design világát, komolyan érdeklődnek a divat, az építészet, vagy a fotóművészet iránt. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy a kiadó alapítója, Benedict Taschen, egyáltalán nem mindennapi ember. Örömmel ad ki polgárpukkasztó témákat feldolgozó, periférián lévő, kevésbé ismert művészeti ágakhoz kapcsolódó könyveket. Sőt attól sem riad vissza, hogy saját könyveit adott esetben leminősítse és “Bocsesz, silány könyv” matricával lássa el.
Hát egy ilyen kiadótól ajánlok most (szigorúan szubjektíven) könyveket azoknak, akik a karácsonyfa alatt szeretnének a design, az építészet, a belsőépítészet, és a lakberendezés területéről olvasgatni (nagyon jól ismerem egyiküket 🙂 és tudom, hogy a férje is olvassa a blogot 😉 ).
Nemrég voltunk ott, miért nem választunk valami más úti célt ezen a világon? Hát azért, mert ez a nyaraló annyira szokatlan és különleges, hogy muszáj ide mennünk. Arról meg persze egyáltalán nem tehet, hogy épp a portugál tengerparton van, egy folyóhoz is közel, szóval tombol körülötte a vadvilág: flamingók, gólyák, delfinek… szóval, nagy duzzogva…
Egy épp aktuális, nagyon érdekes munkámhoz keresek inspirációkat néhány napja, és közben bukkantam rá Meg Ryan otthonára. Készülő koncepciónkba a konyhájából férne bele néhány szösszenet, de úgy gondoltam érdemes megmutatnom a többi helységet is. Nagyvonalú, filmszerű, elegáns, kicsit szokatlan, amúgy pedig leginkább laza, kényelmes, és szerethető. Pont, mint amilyen Meg Ryan maga.
A skandinávoknak nagyon sokat köszönhet a design világ, minden időben alakítói voltak a lakberendezési irányzatoknak, így a mi korunkban is. Bírom ebben az egyszerű, fekete-fehér otthonban, hogy lazán tökéletes. Naná, hogy az! A tulajdonosa egy fotós/stylist. Így könnyű szépnek lenni 🙂 A másik, amit szeretek benne, hogy gyönyörűen készül az ünnepre.
Itt a hétvége, menjünk messzire! Ez az édes, kőből épült ház Umbriában van, közel Assisihez, és Rómától sincs messze. A kertje is mesés, és a narancsa is tuti finom 🙂
Barcelonában azon a novemberi hétvégén még az is belebotlott egy régiségpiacba, aki messze akarta kerülni az effajta zsúfolt (jujj, de veszélyes!) helyeket. Én viszont olvadoztam, ugrándoztam, lelkendeztem, és vonszoltam a családot ide-oda a sorok között, míg meg nem unták (kb. 7,5 perc). Szerencsére aztán vagy a katalánok tradicionális körtáncát, a sardanát tudták nézni, amit fiatal és öreg együtt táncolt szinte lebegve, vagy a kikötő árbocain legeltethették a szemüket. Ugyanis a két bolhapiac egy napon, a város két frekventált helyén – az egyik a katedrális előtt, a másik a Kolumbusz szobor lábánál – került megrendezésre.
Micsoda díszlet!
Mindkét piacra jellemző, hogy itt a krém gyűlik össze, hivatásos régiségkereskedők árulják portékáikat, és komoly alkudozások folynak. Persze (szerencsére) sok a turista csalogató, bőröndben elférő mütyűr is. És a legtöbb olyan szép! Nem ócska, otthon már nem kellő franckarikák, hanem szépséges, finom, míves tárgyak. Érdeklődők – turisták, helyiek egyaránt – bőven akadnak, üzletek gyakran köttetnek.
Az árusok pedig eszmét cserélnek, történeteket mesélnek (annak, aki érti…), tisztogatják a termékeiket, néha-néha pedig letakarják a standjukat és beállnak a sardanába egy-két fordulóra, vagy elmennek ebédelni. Zajlik az élet, de még milyen jól. Mi turisták pedig csak ámulunk és bámulunk és próbáljuk beszippantani a légkört, a jó időt, a csodálatos díszleteket és az életstílust.
Hogy mi a közös a következő fürdőszobákban? Mindegyik létrehozatalához minőségi anyagokat használtak, és bátran keverték is ezeket az anyagokat. Betont, márványt, festett porcelánt, természetes követ, cementlapot. (Na nem ész nélkül.) Mindegyiknek stílusa lett. És ki ne szeretné egy igazán stílusos fürdőszobában kezdeni minden reggelét? Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy legyünk merészek. Megéri!