A márvány mintázata, színei, tapintása megunhatatlanná és izgalmassá teszi a belőle készült tárgyakat. Nekem akkor tetszik a legjobban, ha óriási, egybefüggő darabban (pl. itt, vagy itt) jelenik meg egy-egy lényeges helyen a lakásban, és odavagyok a kisebb, izgalmas kiegészítőkért is.
Idei nyaralásunk helyszíne nem volt messze Carrarától, így nem meglepő, hogy ezzel arányos volt a bérelt lakásban található egy főre eső márvány tárgyak száma.
“A képzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot.”
Albert Einstein
Nemrégiben Németországban jártunk, és – minő szerencse – belebotlottunk egy kisváros rendes-rendszeres bolhapiacába. Már korábban írtam arról, hogy miért is szeretem a bolhapiacokat, az elméletemről, hogy az ilyen vásárokban az ember lenyomatot láthat az adott társadalom kulturális, társadalmi szokásairól, szociális helyzetéről, ízlésvilágáról. Ez a németországi bolhapiac pontosan ilyen volt. De valahogy egy másik érzés is társult most hozzá. Itt úgy éreztem, hogy az emberek nem pusztán azért jönnek, hogy eladjanak, vagy vásároljanak, de a környezettudatosság, az újrahasznosítás is nagy szerepet játszik ebben a tevékenységben. Egészen nagy volt a palettán szereplő tárgyak értékbeli vagy ízlésbeli távolsága, voltak kindertojáskacatok, műgyanta dísztárgyak, kitaposott cipők, régi lemezek, de értékes porcelánok, császári ezüst kiskanalak, márkás táskák, míves ékszerek is. És még egy igazi meglepetést is tartogatott nekünk ez a tőlünk ezer kilométerre rendezett bolhapiac: egy a magyar pusztát ábrázoló naív festményt 🙂 – a sor végén megtaláljátok.
Szívesen terveznék valakinek ilyen (vagy hasonló) otthont! Valaki?
Új-Zéland nagyon előkelő helyen lenne a bakancslistámon, ha lenne ilyenem. Izgalmas, mert a legtávolabb ez az ország van Magyarországtól, de elvarázsol az élővilága, a hihetetlen természeti képződményei, a különleges éghajlata, és ott van a haka is. A tradicionális maori harci tánc, a haka, amit a híres rögbicsapatuktól kezdve, az esküvőkön át a temetésekig minden eseményen előadnak olyan borzongató, és látványos, hogy egyszer mindenképpen szeretném élőben is megnézni.
Szóval most ebbe az országba “ugrunk” el, mert itt a hétvége, és elmegyünk messzire 🙂
Ez a vad sziklaszirtek felett álló, izgalmas ház megtestesíti mindazt, amit az ember elvonulásra vágyva keres. Mivel csak négykerék-meghajtással (vagy helikopterrel, khm…) megközelíthető, ezért tuti, hogy nem lesz nagy forgalom körülöttünk, ha igazi pihenésre vágyunk. A design letisztult, természetközeli. Főleg helyben bányászott kövekből, üvegből és fémből áll, a berendezés pedig rímel a természeti környezet színeire, összekapcsolva a belteret a kültérrel. A teraszról pedig olyan érzése lehet az embernek, mintha az óceánon ringatózna. Mindehhez pedig zöld tetőt kapott, és környezetbarát megvalósításokkal büszkélkedhet.
Indulhatunk!
Addig is, míg bent a csupasz falak várják az óriások (és törpék) visszaköltözését a teraszról, csokrokkal, vágott virágokkal lehet a zöldet becsempészni a lakásba. És most még igazán nagy a kínálat 🙂
A nyárban az a legjobb, hogy körös-körül minden növény zöld, burjánzik, él, lüktet, díszbe öltözve ünnepli az életet. Nyáron persze a benti növények is kint érzik legjobban magukat, így a ház elnéptelenedik. Ilyenkor aztán könnyen mondok igent egy-egy felajánlásra, saját hajtatású növénykékre, és aztán télen zsonglőrködök, hogy hogyan is férjünk el mindannyian, úgy, hogy senki ne verjen le nyújtózkodás közben senkit, az asztalt is körbe lehessen járni, és maradjon olyan ablak, ahol könnyedén lehet majd szellőztetni úgy, hogy közben senki sem fagy halálra. Mivel többnyire a növények is szeretnek engem – bár nem vagyok annyira profi, mint egy barátunk, akinek a növényeinél szebbet még botanikus kertben sem láttam -, a készlet egyre gyarapodik, és amikor valakitől el kell válni, azt hosszas halogatás előzi meg.
Már el is kezdtem inspirálódni és tervezni, hogy hova és hogyan fogom elhelyezni a szobanövényeimet ha majd újra be kell költözniük a teraszról (mikor már éjszaka nincsen több 8-10 foknál). Az biztos, hogy be kell szereznem egy-két (öt-hat) fém állványt és néhány nagyobb kaspót, kosarat…
“A stílusok jönnek-mennek. A jó design egy nyelv, nem egy stílus.”
Massimo Vignelli
Idén megint Toszkána a nyaralási úti célunk, nem tudunk kikerülni a bűvköréből. Már sok részén voltunk, talán az észak-nyugati terület, a Lucca feletti rész maradt kicsit ki, ezért most ide megyünk. Általában jellemző erre a vidékre, hogy ha szállást keres az ember, akkor könnyűszerrel talál nagyon klassz, stílusos helyeket… de persze nem akkor, ha június közepén kezdi a keresést. Már egészen bepánikoltunk, mert nem akadt a horgunkra “semmi”. Nem vagyunk persze egyszerű eset, minimum 2 hálószobára van szükségünk, és ilyenből azért eleve kisebb a választék. Nehezítő tényezőnek épp június elejére dölt el, hogy mikor és hova tudunk menni nyaralni, és persze az időtartamba augusztus is beleesik, amikor MINDEN olasz kirajzik, és maga is vakációra megy, azaz MINDEN telített. Ezt hét és fél hónapos várandósan egyszer már megtapasztaltuk, de erről egyszer majd egy másik alkalommal mesélek 🙂
Szóval erőnket megfeszítve mutogattuk egymásnak a találásainkat, és fitymálva fikáztuk a másik javaslatait, mikor is Viktor (a férj), ráakadt erre a kis gyöngyszemre. Nem tudtam tiltakozni 🙂 Szóval ide megyünk, a Villa Colle Olivibe. Ti pedig tartsatok velünk virtuálisan!
modern eklektika 