Rendhagyó bejegyzés következik, hiszen kilátót még nem mutattam nektek. Miért is tettem volna, hisz mégis mi lehet érdekes egy kilátóban (a kilátáson kívül) a lakberendezés iránt fogékony olvasóknak? Hisz ott nem lakunk (általában), tehát berendezésre biztosan nincs szükség… Na jó, elárulom, a szemfülesebbek amúgy is kitalálták már. Ezt a kilátót azért muszáj megmutatnom, mert látványos építészetileg. Szinte lebeg a hegyháton, mégis olyan, mintha csak egy kiugró sziklája lenne. A természet része, de közben tiszta, szigorú vonalaival figyelmet követel magának, mint egy fennhéjázó királynő az ünnepi ruhájában. Akár kívülről befelé, akár belülről kifelé szemléljük, a hatása alá kerülünk. Fantasztikus építmény! Egyszerre látjuk a közeli lejtőt akár az üvegpadlón át, és hol tisztán, hol ködösen a lélegzetelállító panorámát, a távoli tavat és hegyeket. Kissé szimbolikus jelentéssel is bír; valami ilyen évre számítok én. Stabil alapokra, világos és tiszta vonalakra, de nagy távlatokra, sok csodára és szárnyaló fantáziára.
Csodás és elégedett ügyfeleket, klassz terveket és megvalósításokat, pontos és precíz mestereket, izgalmas és jól használható lakótereket kívánok szakmabelieknek és ügyfeleknek egyaránt!
Forrás: itt
Aki szereti a hideget és a téli sportokat, annak ez az év legcsodálatosabb időszaka, már csak azt kell eldöntenie, hogy hova utazik, mert nálunk nem sok lehetőség kínálkozik. Persze volt már olyan tél, aminek itthon sem akart vége szakadni, és akkor a télimádó népek keresztül kasul bejárták az országot, hogy kicsit itt síeljenek, kicsit ott szánkózzanak. És közben voltak, akik a kandalló mellett üldögéltek inkább, mert hiába szeretnek síelni, a hideggel nincsenek jóban.
De még nekik is megjön a kedvük, hogy eltöltsenek itt egy hetecskét, és nemcsak azért, mert van kandalló. Egyszerűen kényelmesen elegáns ez a ház, gyönyörű, természetes anyagokkal, lélegzetelállító kilátással, minőségi bútorokkal. El tudom képzelni, hogy egy hosszú, napsütéses, síelős nap végén (valamikor márciusban vagy áprilisban 😀 ) itt pihentetgessük fáradt tagjainkat.
Paola Navone a világutazó olasz tervezőnő, akiről nemrégiben itt írtam, ott érzi jól magát, ahol éppen huzamosabb ideig tartózkodik. Mégis fenntart egy lakást Milánóban, ahol a stúdiója van és egy másikat Párizsban. Az izgalmasan berendezett milánói lakás következzék most képekben.
„A világ mindig is az én végtelen ihlető forrásom volt. Az, hogy körülnézek, olyan számomra, mint a lélegzés. Mindig és mindenhol. Nem számít hol vagyok. Még a sarkon lévő piacon is találhatok valamit, ami megragad és megmozgatja bennem a kreativitást. Kis csodák bárhol lehetnek.”
Paola Navone
Újabb inspiráló ötletek következnek otthoni irodák kialakításához. Itt már mutattam egészen figyelemreméltó megvalósításokat. A mostani eresztésben vannak olyanok, amik inkább csak munkaállomások hipp-hopp munkavégzésre, levelek küldésére szolgálnak, és vannak olyanok, amikhez egész kis tárolóbirodalom tartozik.
Tapasztalatból mondom, hogy még manapság, egyre kevesebb nyomtatott anyagot használó világunkban is előbb utóbb kinövi az ember a helyét, ezért szükség van jó előre átgondolni egy halom dolgot a munkánktól és stílusunktól függetlenül. Hogy mit is? Nézzük:
- mennyi időt töltök otthoni munkával?
- milyen ritmusban dolgozom, azaz 1-2 óránként felállok, majd visszaülök, vagy folyamatosan hosszú órákat dolgozom egyfolytában?
- mikor, melyik napszakban dolgozom általában?
- szükségem van-e a nyugodt munkavégzésre, vagy lehet körülöttem (időnként) nagyobb zaj is?
- mennyi iratot tárolok, és várhatóan meddig van rájuk szükségem?
- mire van szükségem a munkám elvégzéséhez, pl. csak laptopra vagy inkább számítógépre vagy csak a számlákat rendezgetem ott és néha írok valamit a naplómba?
És eztán kell eldöntenünk, hogy milyen stílusra vágyunk, hogy mit szeretnénk kifejezni az irodánkban, hogy hogy kerül bele a személyiségünk.
Hajrá, hajrá! És ha segítségre szorultok, hívjatok! Continue reading “még több otthoni iroda”
Ez a bejegyzés úgy született, hogy az egyik külföldi szaklapban észrevettem a Baxter csodás idei újdonságát, a Budapestair szofát, ami a régi Budapest szófa könnyedebb, lábra állított változata, és elhatároztam, hogy megmutatom azt a kivételes tervezőt, akinek a nevéhez a cég mai napig egyik legnagyobb eladású, legnépszerűbb kanapéja fűződik.

Mikor még kislány voltam, biztos voltam benne, hogy a bútorokat az étkészleteket, a lámpákat, nem is beszélve a szőnyegekről és tapétákról többségében nénik találják ki, és bácsik készítik el. Aztán persze szembesültem azzal, hogy alig van befutott, elismert női tervező, ám Paola Navone – a szófa, és sok egyéb érdekes tárgy tervezője – egyike ezen keveseknek. A 80-as években aktív tagja volt az olasz avantgárd mozgalmaknak az Alchimia és a Memphis csoportoknak, amelyek akkoriban a leghaladóbb olasz designt képviselték. Mindent csináltak, ami kontrasztos volt és aszimetrikus, rebellis alkotókként felborították az addigi nézeteket. Munkáiban a mai napig ez a lázadó játékosság és végtelen lehetőség érződik. Elképesztően termékeny alkotó. Sikeresen ötvözi a Continue reading “paola navone”
„Éppen annyira érdekelnek az apró részletek, mint a teljes szerkezet.”
Marcel Breuer
Nehéz helyzetben van az építőipar és a kapcsolódó iparágak. Így nehéz helyzetben vannak azok is, akik építeni, felújítani szeretnének, akik egyedi bútorra, berendezési tárgyakra vágynak. Egyre nehezebb szakemberhez jutni. Most már nemcsak a gyönyörűen dolgozók, a megbízhatók, de az „elmegy” kategóriába tartozók, a csélcsapok is le vannak foglalva hetekkel, hónapokkal előre. Persze az egyedi bútorok szinte mindig drágábbak, mintha nagyüzemben készült termékek közül választanánk. Cserébe sokkal szebbek, jobban működnek, jobban kihasználják az adott helyet, jobban illeszthetők a stílushoz és a többi bútorunkhoz, és persze szinte mindig magasabb minőségűek.
Ebben a csodás, 1910-ben, egy arisztokrata családnak épült, majd később hányattatott sorsú belga házban viszont a felújítás során sikerült megvalósítani azt, amiről itthon lassan csak álmodozni lehet. Vagy két évvel későbbre elhalasztani… De legalább addig lehet rá gyűjtögetni 😉