Néha kell egy kis visszafogottság. Semleges tónusok, egy-két különleges bútordarab és lámpa, néhány figyelemfelkeltő dekorációs elem, a világos és sötét színek kontrasztja, egy kis csillogó felület itt-ott, és már is kész a barátságos és élhető, mégis elegáns és modern otthon.
Itt a hosszú hétvége, utazzunk Franciaországba, egy kis, középkori városkába, a tengerhez közel, és pihenjünk ebben a letisztult, mid-century modern bútorokkal berendezett, építészetileg is látványos házban, ahol otthon érezhetjük magunkat. Mindig mondom, hogy nézzétek a részleteket, mert érdemes. Klasszak a textilek, hangulatosak a kiegészítők. A könnyed, levegős berendezésnek köszönhetően pedig sokkal nagyobbnak látszik a tér, mint amekkora. Mindenkinek jó hétvégét!
„[…] az emberi méret még mindig a legerősebb tényező. Visszatérve a székhez, végzünk rajta bizonyos mozdulatokat – szeretünk hátradőlni, szeretünk arrébb lökni dolgokat – és ha a szék rugalmasan reagál, akkor majdnem olyan, mint egy kényelmes kabát viselése; valójában nem is tudod, hogy rajtad van. ”
Harry Bertoia
Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
“Ha nem vagy kíváncsi, felejtsd el!”
Achille Castiglioni
Először a szépséges bejárat keltette fel az érdeklődésemet. Szemet gyönyörködtetőek a tornác karcsú oszlopai, az őket összekötő faragás és a bejárati ajtó ólomüveg ablakdíszítése. Aztán a ház többi helyisége is megfogott. Itt találkozik egymással a skandináv és a modern ausztrál lakberendezési vonal, merthogy a család finn gyökerekkel él Melbourne tengerparti külvárosában. Tetszenek a halvány, pasztell színek, a színátmenetes falak, az egyszerű, kecses vonalú, minőségi bútorok, a szobák kissé eltérő hangulatú berendezése, ugyanakkor egymással való harmóniája. Tökéletes!
Marine Palayer francia fotográfus (és állatmentő) kastélyából már mutattam egy szuper, színes, eklektikus részletet, ígérve, hogy mutatok még, mert érdemes látni a többi helyiséget is. Ezen a lakáson érezni, hogy lelke van, hogy itt valódi hús-vér emberek laknak, hogy a tárgyak, amik körülveszik őket nem a divat kedvéért kerültek oda, hanem mert jelentőséggel bírnak. Vannak igazán szép design tárgyak és bútorok, vannak régi kincsek, bolhapiaci kacatok; és nagyszerűen megférnek egymással! Annyira szeretném, ha itthon is el bírnánk szakadni a (rendkívül unalmas és lelketlen/élettelen) “minden-mindenhez megy-minden vadonatúj (ezért pozdorjából van) -minden úgy néz ki, mint egy szállodában-mindenről (még a képekről is…) elsőre szembeötlő, hogy melyik áruházláncból való” megoldásoktól. És ne mondja nekem erre senki, hogy ez azért van így, mert nincs elég pénzünk. Ez nem pénzkérdés, mert nagyon sok beszerzési helyen lehet ám olcsón jópofa dolgokat találni. Az igaz viszont, hogy lényegesen nagyobb macera így berendezkedni, hisz időt és energiát kell rá szánni és kutatgatni és várakozni egy-egy odaillő szőnyegre vagy lámpára, emlékezni kell az otthon már meglévő tárgyakra, és gondolatban elhelyezni az épp kiválasztottat, összeilleszteni a sokféle stílust. Na, hát ez tényleg nem könnyű. Kell hozzá bátorság, stílusérzék és persze idő és energia. (A pénzt szándékosan nem emelem ki, mert a hotel sztájlhoz is kell…) Íme tehát egy biztos ízléssel összeállított, bátor, színes világ, gondolat- és zsigerébresztőnek:
“Munkám fő célja, hogy az embereket a képzelőerejük használatára buzdítsam. A legtöbb ember egész életét sivár, szürke-bézs színű konformitásban tölti, halálosan rettegve a színek használatától. A világítással, színekkel, textíliákkal és bútorokkal való kísérletezéssel, valamint a legmodernebb technológiák felhasználásával új módszereket próbálok mutatni, ösztönözve az embereket arra, hogy használják a fantáziájukat és tegyék izgalmasabbá környezetüket.”
Verner Panton
…. egy fotográfusnő lyoni kastélyában. Milyen szépek az arányok, a vízszintes és függőleges vonalak harmóniája és a légies bútorok. Ebben a szobában. Kíváncsi vagy a többire is? Hamarosan több képet is mutatok.
Forrás: itt
modern eklektika 