A Budapesttől nem messze, az erdő szélén található modern parasztház végtelenül leegyszerűsített módon fordítja mai nyelvre a magyar építészeti hagyományokat, úgy, hogy közben az épület moduláris szerkezete kortárs tervezési gondolkodást követ.
A Budapesti Műhely tervezői a házat két sorba rendezett moduláris négyzetegységekből építették fel. Az egyik oldal folyosóként is működve a tárolóhelyiségeket, a beépített Continue reading “modern magyar mestermű”
Húsvéti hangulatomban a két nagy ágávé levelet óriásnyúlnak néztem 😉 . A lakás, ahol bujkált megtetszett sokótoknak és követeltétek, hogy mutassak még képeket róla.
Íme hát. És hogy miért tetszik nekem? Vonzódom nagyon a tiszta fehérhez, a nagy ablakokon beömlő sok fényhez, a “kifakult” szürkékhez, zöldekhez (kékekhez), a természetes anyagokhoz, a meghökkentéshez, a nagy terekhez, a stílusok ízléses keveréséhez.
Hát ezért:
Lakberendezőként akkor végzünk (szerintem) jó munkát, ha a beltér tervezésekor tiszteletben tartjuk az épület jellegét és stílusát, megőrizzük az épület történeti értékeit, főleg, ha ilyen gyönyörű XIX. századi épületről van szó, amiben ez a madridi lakás van. Pont azért hoztam példának ezt a házat, mert azzal együtt, hogy egy nehéz, hosszúkás alaprajzú (9 erkélyes!) fura lakásról van szó, a tervezőpáros sikeresen oldotta meg a modernizálást, miközben különös gondot fordítottak az épített adottságokra.
A fotók alapján közvetlenül a beköltözés utáni “pillanatban” kukkanthatunk be a lakásba, amikor még nem borítanak el mindent a fityfirittyek. Micsoda áldott állapot!
És most legeltessük a szemünket 🙂
Ma van a víz világnapja, lebegjünk hát kicsit rajta. Hoztam egy érdekes hajólakást. Na persze nem a szokványos fajtából 🙂
Ezt a házat az Amstelre építették Amsterdamban, ahol nem is olyan nagy ritkaság hajón élni. Ilyet azért ott sem sokat lehet találni. Csodálnivalón egyszerű, letisztult vonalakkal alkotta meg az építész csapat a vázat, és helyezte el benne a funkciókat úgy, hogy a klassz panoráma szinte mindenünnen élvezhető.
Nagy rajongója vagyok a hatalmas üvegfelületekkel bővelkedő építészeti remekműveknek, ahol egész falakat “felejtettek el” felhúzni. Azért zárójelben megjegyzem, hogy valószínűleg nem érezném magam igazi biztonságban egy ilyen átlátszó házban sem az Amstelen, sem Dél-Tirolban, sem a Mátrában vagy a Balaton parton, nem is beszélve az intimitás feladásáról. Persze ezen az utóbbi dilemmán egy jó kis függöny sokat segít. És ha már itt tartunk, a belső tereket is érdemes szemügyre venni.
Elakadt a lélegzetem, de tényleg! Az egész olyan, mint egy (mediterrán) tündérkastély, pedig – ahogy a címből kiderült – ez bizony egy régi, átalakított cementgyár. A spanyol építész, Ricardo Boffil, 1973-ban vásárolta meg az elhagyatott cementgyárat, és azóta alakítja folyamatosan. A puszta falakra futónövények iszkolnak, a tetőket befüvesítette, rengeteg növényt telepítettek az épületmonstrum köré. A belső tereket egyediség jellemzi, mindegyik szobát külön műalkotásként kezelték. A textilekkel, a meleg tónusokkal igyekezték tompítani a gyár monumentálisan ipari jellegét, de mégiscsak megtartották ahol lehetett. A régi cementgyár ma már az építész otthona, műhelye, irodája, kiállítóterem, konferenciaterem, élő kert egyben, de az átalakítás/építkezés vége még mindig nem látszik. És ez egy cseppet sem csoda…
Emlékeztek az örökmozgó gyerekek első részében bemutatott egyik hintára? A lakás is megér egy vizitet, gondoltam mindenkinek látnia kell.
Ha fel akarunk dobni egy szobát, akkor nagyon könnyű dolgunk van. Hatalmas ma már a választék akár tapétáról, akár falfestékekről, dekorfestésről, falpanelekről vagy matricáról beszélünk.
Nemrégiben találkoztam a francia Bien Fait tapétáival, és mondhatom, hogy szerelem volt első látásra. Nagyon megtetszettek egyedi mintáik, grafikáik. Azóta is lázasan keresem, hova tervezhetném be aktuális kedvencemet, a vadállatost.
Neked van kedvenced?
Piero Lissoni egyike azoknak a tervezőknek, akiknek a munkásságát lelkesen kísérem figyelemmel. Olyan, mintha tervezés közben megkeresné a legegyszerűbb vonalakat, a legegyszerűbb formákat és abból építené vissza a tárgyat/épületet/bútort a célnak és funkcionalitásnak megfelelően. Egyáltalán nincsenek felesleges sallangok, nem erőlködik, és persze abszolút profi, mert bár végletekig egyszerűsített a forma, annál gazdagabb a tartalom: tökéletesen kényelmes a bútor, okos a ház, nemes az anyag.
Ilyen a nyaralója is a toszkán lankák között, olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna a formát, egyszerű tető, falak, ablakok… Hatalmas ablakok: olyanok, mint “egy-egy óriásképernyő”. A kint és a bent alig-alig határolódik el. Az üvegvitrin sem zavarja a fény beáramlását, és a látvány élvezetét.
Amikor arról álmodozom, hogy milyen házunk lesz, ha egyszer majd újra nekilátunk egy építkezésnek (amit mi a többséggel ellentétben imádunk csinálni), akkor az egyik első dolog a listámon egy belső átriumos kert. Valami ilyesmi:
Vagy ilyesmi:
De ilyen is lehet (persze nem Continue reading “belső kertek”
modern eklektika 