Nemrég volt szó a mid-century modern stílusról, itt az ideje, hogy jöjjön egy lakás, ahol tetten érhető az MCM. Nem minden egyes bútor jól ismert design darab, de gyönyörűek, és szépen hozzák a stílust. A lakás persze nemcsak ezért szép, hanem mert a gyönyörű bútorokhoz csinos lámpákat és kiegészítőket, csodás színeket választottak, emellett – mivel a tulajdonos életében fontos szerepe van a művészeteknek – igazán figyelemreméltóak a falakon lévő képek is. Hát csoda, hogy a végeredmény egy kedves, barátságos otthon, ahol mindenki jól érezheti magát?
A természet leghiúbb évszaka olyan parádés színeket vonultat fel idén is, hogy a szemünk belekáprázik. Isten éltessen Meseszép! Continue reading “boldog őszt!”→
„[…] az emberi méret még mindig a legerősebb tényező. Visszatérve a székhez, végzünk rajta bizonyos mozdulatokat – szeretünk hátradőlni, szeretünk arrébb lökni dolgokat – és ha a szék rugalmasan reagál, akkor majdnem olyan, mint egy kényelmes kabát viselése; valójában nem is tudod, hogy rajtad van. ”
Hogy mi is az az MCM? Hát nem teljesen a retró. Annyi köze van a retróhoz, mint Mari néninek Lollobrigidához. A retró és Mari néni is megpróbálták utánozni a példaképet több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Na szóval, a mid-century modern a Nemzetközi Modernizmus és a Bauhaus mozgalmak, Gropius, Florence Knoll, Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe stb. munkásságának amerikai reflexiója volt a ’40-es évek közepétől a ’70-es évek közepéig. (Mára gyűjtőnévként használjuk, és értjük alatta az európai képviselők munkásságát is.) A háború utáni évek újrakezdési, újjáépítési, megújulási lázának (és elsősorban háborús célokra újonnan kifejlesztett anyagoknak és technológiáknak) köszönhetjük ezt a kifejezetten friss, letisztult, időtlen stílust. Bár létrejöttük mozgatórugója a tömegtermelésre való alkalmasság volt, a design-klasszikussá vált darabok ára luxuskategóriába emelkedett, sőt a nagy kereslet miatt a nem annyira híres tervezők által tervezett és ebben az időszakban és ebben a stílusban gyártott darabok ára is magas. De persze a minőségük is az. Ahogy mindenki nagyapja mondogatja: “ezekből fiam még nem spórolták ki az anyagot”. Arról is említést kell tennem, hogy az MCM nemcsak a bútorgyártásban és a lakberendezésben, de az építészetben, a városszervezésben, a grafikai tervezésben és megjelenítésben is jelen volt. Úgy is mondhatjuk, hogy akkoriban áthatott mindent, mint egy életérzés. Szerencsére hazánkban is jeles képviselői akadtak, mind a tárgytervezők, mind az építészek körében. Ilyen témákról írtam már itt, itt, itt, itt. Ezt a stílust képviselő lakásokat pedig itt mutatok.
Néhány ismert bútor és tárgy ebből a korból:
a magyar Breuer Marcell Vaszilij nevű csővázas székét máig tisztázatlanul vagy egy repülőgépgyár gépei vagy egy bicikli váza ihlette, de az biztos, hogy Vaszilij Kandinszkij is vett magának egyet 🙂
Egyszer már írtam arról, hogy milyen jól tud mutatni egy rózsaszín kanapé a nappaliban. Itt a skandináv stílust bolondítja meg, de a szép bőrszékekkel, a Flos falilámpájával kiegészítve mégsem lesz túlságosan “lányos”. A többi térben is tetten érhető ez a kiegyensúlyozott játék a színekkel és a formákkal. Nézzétek a részleteket is.
Egy szuper sorozatra kattantam rá a Netflixen. A címe: Stay Here. Egy lakberendező és egy ingatlan szakértő szuper adottságokkal rendelkező, de teljesen lepukkant, vagy egyszerűen csak idétlenül berendezett lakásokat, házakat, lakóhajót, bungalót alakít át (minden egyes részben egyet) hipermenő, a ház elhelyezkedésének, múltjának és jelenének megfelelően berendezett, funkcionálisan jól működő, kiadható terekké. Ha bele tudtok nézni, ne habozzatok, érdemes. A folyamat is lenyűgöző, ahogy a siralmas állapotból, a különleges, jól megtervezett kiadó otthonok elkészülnek, de nagyon hasznosak azok a tanácsok is, amiket a tulajdonosok kapnak a kiadással kapcsolatban. Mondanám, hogy aki rövid távú kiadással foglalkozik, annak kötelezővé tenném!
Erre a hétvégére egy így elkészült remekművet választottam nektek. Az 1884-ben épült ház eredeti rendeltetése szerint tűzoltóállomás volt. Sőt, itt alapították meg az első afro-amerikai tűzoltóvállalatot Washingtonban, hogy tagjaiknak ne kelljen Continue reading “lazítsunk! – Washingtonban”→
Kedves kis lakás került elém nemrégiben. Olyan jó példa arra, hogy szép, egyszerű háttérrel, néhány jellegzetes bútordarabbal, szőnyeggel hogyan lehet varázslatos otthont teremteni. A kanadai lakásban uralkodó skandináv stílus elemei szembetűnőek, néhány Ikeás bútordarab és kiegészítő is felismerhető, de jól keverték régi darabokkal, így egyéni lett. Ez is jó az Ikeában, hogy jól kitalált, időtlen design, és ezért szinte minden stílusba találunk beilleszthető darabot. A net pedig tele van Ikea hack-kel szóval a kiszemelt darab még egyénibbé tehető. Így tettek itt például a konyha frontjaival. És persze nagyon fontos a dekoráció is. Nézzétek:
“Az év irodája” verseny design kategóriájának tavalyi győztese ezer ok miatt tetszik nekem. Például azért, mert egyáltalán nem hasonlít egy irodára. Inkább egy pasi lakása jut eszembe róla, ahol minden kicsit szögletes, kicsit durva, kicsit kopottas, kicsit nyers, mégis otthonos és invitáló, nagy beszélgetésekre ösztönző. A kreatív cégek számára – és esetünkben egy filmeket gyártó cégről van szó – igen fontos, hogy a munkahely többféle igényt elégítsen ki egyszerre. Másrészt azért, mert szeretem a természetes anyagokat, a fát, a téglát, a követ, a betont, és itt jó sok van belőlük. Aztán meg azért, mert a bekerült bútorok, amellett, hogy funkcionálisak, egyszerűen szépek. Tetszik, hogy kényelmes pihenőhelyeket alakítottak ki, mert én is hiszek abban, hogy néha felkucorodva a kanapéra, hátradőlve egy klassz fotelban vagy netán hintázgatva jönnek a legjobb ötletek. És még azért, mert sok a szőnyeg. És azért is, mert az iroda dekorációjához felhasználták a munkatársak alkotásait is, így téve személyessé a tereket. Az meg csak hab a tortán, hogy szeretik a növényeket és a kutyákat (remélem a macskákat is 😉 ). Ide kellemes lehet dolgozni járni. Nagy gratula a tervezőknek!
Nem elvetemült ötlet a XXI. században dzsungelmintás tapétával dekorálni a falat, hisz szerencsére jócskán túlléptük már a 70-es-80-as évek fotótapétáit. Széles a választék, válogathatunk kedvünkre; látványos grafikák, klasszikus vagy geges megoldások, gyönyörű, a valóságra emlékeztető vagy rendhagyó színek. Tény, hogy némi bátorságra szükség van és legjobban nagy terekben, nagy belmagasságban mutatnak, de látványos és különleges hatást tudunk velük elérni. Egy fontos tanács: ha ilyen tapéta mellett döntünk, akkor ne sajnáljuk rá a pénzt. Az ár itt biztosan összefüggésben van a minőséggel, egy ilyen méretű látványelemnél pedig a minőség alapvetően fontos. És jöjjön egy kis ízelítő, most mindössze három cég, az Arte, a Casamance és a LondonArt kínálatából:
modern eklektika 