Charles és Ray Eames 1956-ban különleges születésnapi ajándékkal készültek barátjuknak, az Oscar díjas Billy Wilder rendezőnek. (Ő rendezte például Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon főszereplésével “Van aki forrón szereti” című filmet is.) Egy kényelmes, lábtartós pihenőfotelt terveztek, a klasszikus, XIX. századi, angol klubfotelek modern változatát.
Persze valójában nem ennyire filmszerűen történt, hisz a lábtartós pihenőfotel egy évek óta tartó, többlépcsős tervezési folyamat végén jött létre, de biztosan befolyással volt a végső forma kialakulására, hogy Wilder szeretett szunyókálni, és nyaggatta az Eames házaspárt kényelmesebb bútordarabok megalkotására. Egy biztos: végül büszke tulajdonosa lett az egyik legelső Lounge Chair-nek.
A design világ pedig gazdagabb lett egy különlegesen szép darabbal.
A szék mestermunka volt számos újítással, például szinte teljesen rejtett kapcsolódási pontjai voltak; a préselt brazil rózsafa kagylókra, amik a vázat képezték, a fekete, puha bőrrel borított szivacsbetét pattintással került; a háttámlában gumi rezgéscsillapítókat helyeztek el, amitől az egész szinte hintaszék-szerűvé vált.
A bútor nemcsak ultra kényelmes, de emellett kifinomultságot és eleganciát is sugall, és rövid időn belül státuszszimbólummá vált. Tervezők, designerek, építészek gyűjtögették a rávalót, hogy megszerezhessenek egyet maguknak. Merthogy Eames-ék többi tervezésükkel ellentétben ezt a darabot nem kifejezetten megfizethető tömegcikknek szánták, már tervezésekor is luxuscikk volt. Continue reading “a pihenőfotelek királya”
Szürkék, fehér falak, egyszerű bútorok, egy hangsúlyos festmény a falon. Ééés kész!
modern eklektika 