designer

Hallottatok már Pierre Jeanneret-ről? Hát nem csodálnám, ha nem. Pedig nélküle Corbusier munkássága is biztosan máshogyan alakul. Hogy miért? Elmesélem.

Az 1896-ban Genfben született svájci festő, építész és tervező az École des Beaux-Arts-ban diplomázott 1921-ben, majd rögtön utána elszegődött a vasbeton felhasználásában akkor úttörő Perret testvérek párizsi építész irodájába, amely nagy hatással volt rá. Aztán két évvel később, Párizsban közösen létrehozták tervező irodájukat unokatestvérével, Charles-Édouard Jeanneret-vel ….. akit a világ Le Corbusier-ként ismer. Ők ketten szorosan, vállt vállnak vetve dolgoztak termékeny pályafutásuk során, és Jeanneret hozzájárulása ehhez a partnerséghez egyre inkább felismerésre került. Sorsdöntő, 1926-os kiáltványuk, “az új építészet öt pontja” a modernista gondolkodás mai napig gyakran alkalmazott alappillére és legendás munkásságuk szellemi alapja lett.

1921 és 1940 között Jeanneret és Le Corbusier együttműködött Charlotte Perriand francia tervezőnővel.

A csoport számos olyan ikonikus bútort alkotott – ipari anyagok felhasználásával -, amelyeket minimalista, geometrikus formák jellemeztek. Az együttműködés eredményeként létrejött fontos bútorok közé tartozik például az LC4 Chaise Lounge ágy (1928) vagy a Fauteuil Grand Confort (1928). Mindkét bútort gyártotta a Thonet 1930-ban és a Cassina 1965-ben.

Continue reading “a “rejtőzködő” designer” →

szúnyogszigeti szösszenet – a colorbar

Már régóta tűkön ülök, hogy megmutassak nektek egy nem mindennapi helyet, egy nem mellesleg igazán különleges helyszínen, a Szúnyog-szigeten, a történelem egy elfeledett, de szerencsére lassan újra felfedezett világában. És bár a helyszín is megérne egy mesét, ez a történet most nem arról fog szólni.

Szakál Zsoltot, a Colorbar tulajdonosát úgy ismertem meg, hogy egy barátnőm, aki tudta milyen régóta keresek – sikertelenül – egy kis méretű íróasztalt, szólt, hogy ugorjak csak be a Colorbarba, mert ő látott ott egy pont nekem valót, és mivel Gabi barátnőm maga is lakberendező, bíztam az ajánlásában. Miután nyélbe ütöttük az üzletet – a kis asztal azóta is nagy szolgálatot tesz -, elkezdtünk beszélgetni Continue reading “szúnyogszigeti szösszenet – a colorbar” →

2017-10-04 1

tádááám!

Juhúúúúú! Elkészültek a Hannabi bútorok, amiket egy most készülő családi házba terveztünk be. Olyan csodaszépek, hogy alig találok rá szavakat! A klassz tervezéshez, rendkívül precíz kivitelezés társult, a felhasznált anyagok gyönyörűek, a színek pontosan olyanok, amiket akartunk és együtt nagyon szép harmóniát teremtenek. Alig tudtam otthagyni őket, és ez a készített fotók mennyiségén is kiválóan tetten érhető. Szinte sajnálom, hogy nem én fogok nap, mint nap ücsörögni rajtuk 🙂

(A Hannabiról itt, a készülő házról pedig itt és itt is olvashattok.)

Az anyagválasztás nagyon fontos egy kanapénál. Olyannak kell lennie, amin szívesen üldögélünk minden évszakban, mindenféle ruházatban. A képeken is látszik, hogy milyen szép, puha, bársonyos anyaga van a “mi” kanapénknak, ez a feltétel tehát pipa. De nemcsak szépnek kell lennie, hanem a strapát is jól kell bírnia, és hogy ennek a feltételnek eleget tesz-e egy bútor, azt csupán ránézésre nem lehet megállapítani. Ebben segít a szöveteken jelzett Continue reading “tádááám!” →

2017-09-29 0

a tatu

Nem, nem a fura állatkáról, a háromöves taturól fog szólni ez a történet, hanem egy szépséges lakberendezési tárgyról.

Patricia Urquiola spanyol származású designer és alkotásai nem először szerepelnek a blogon. Most újra tőle mutatok egy remek darabot. Pontosabban egy egész családot, ugyanis a Flos számára készült, Tatou-nak keresztelt lámpa eredetileg mennyezeti lámpának indult, de gyorsan családdá növekedett, és asztali, valamint állólámpa is készül belőle.

A névválasztás nem véletlen, a – nem túl szép, Continue reading “a tatu” →

2017-09-13 0

“Ami jól működik az jobb, mint ami csak jól néz ki, mert ami jól működik az fennmarad.”

Ray Eames

2017-07-01 0

“Az igény felismerése a tervezés elsődleges feltétele.”

Charles Eames

2017-06-01 0

hannabi avagy az intelligens kanapé

Évek óta rajongva figyelem Rácz Anikó, a Hannabi alapítójának munkásságát, és nemcsak azért, mert esztétikusak a kanapéi és kiegészítői, hanem mert hiánypótló bútorokat készít, különleges a látásmódja, és egyénre szabottak a magvalósításai.

Nemrégiben volt szerencsém hosszasabban beszélgetni vele; mesélt hivatásáról, a folyamatról, ahogyan eljutott idáig, és a terveiről is. A beszélgetésből megismerhetitek a magyar csúcskanapék mögött álló nagyszerű és kitartó embert, aki két lábbal áll a földön, lépésről-lépésre, tudatosan építi minőségi bútorait, olyan egyedi szolgáltatást nyújtva, mint amilyen a helyszínre méretezett, centiméterre pontos tervezés vagy a teljesen újszerű “I’m every sofa” koncepció. Fogadjátok szeretettel:

“A kreativitás mindig is jelen volt az életemben, de leginkább annak is az alkalmazott művészet része érdekelt. Azt éreztem, hogy a lakberendezés, a belsőépítészet az a terület, ahol megvan minden, ami Continue reading “hannabi avagy az intelligens kanapé” →

2017-05-25 1